Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Velence gyönyörű. A kis sikátorok elképesztőek, mendegélsz és azt hiszed, na ez egy zsákutca, aztán az utolsó pillanatban az eddig szembejövő ház bejárata előtt elkanyarodik egy ember szélességben, és folytatódik tovább, ugyanolyan szorongatóan, keskenyen és kalandosan. De persze a csatornák a leggyönyörűbbek. Sejtelmes zöld fénnyel ragyog a víz a málló házfalak tövén, rózsaszínű vakolat pereg a gondolás lába nyomán, ahogy elrúgja magát...
Néhány fotó a hangulat kedvéért - egyelőre csak úgy általánosságban. Vannak konkrét helyszínek, amiket rajzban fogok megmutatni, vicces lesz majd akkor és ott összehasonlítani a valós helyszínt az elképzelttel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése