részletek

A nyolcadik oldal kapcsán jutott eszembe, hogy van néhány olyan rajzi részlet, amire én büszke vagyok vagy más okból szeretem, de a történet szempontjából lényegtelen, nem időszerű, vagy kicsike. Díszek, részletek, különösen jól sikerült kabátgombok :) Ezek közül mutatok most meg nagyobban néhányat.

Az első és az utolsó a Prológusból van, gondolák és az Atya köpenyének részlete, amin - gondolom nem árulok el titkot, hiszen remélhetőleg látszik rajta - Velence házai, a víz és a víz alatti cölöpök alkotnak sormintát. A középső a nyolcadik oldal bábszínháza - az ornamentika olyan kicsi, hogy ki kellett nagyítanom, hogy jobban lehessen látni. Az a minta egyébként a véletlen műve. Rajzoltam egy cirádát és leduplikáltam-megtükröztem, hogy átvigyem a másik oldalra is (bizony, néha "csalok" egy kicsit ;) és annyival szebb, teljesebb lett így az eredeti minta, hogy így hagytam. Ez egy jó trükk egyébként, sokszor tudatosan alkalmazom.

8. oldal

Kicsúszva ugyan a magamnak szabott határidőből (betegség betegség hátán), de még mindig egész jó időben: voilá, a nyolcadik oldal!

Nagyon élveztem rajzolni Mona szobáját, kitalálni hogyan lenne (nagyjából) praktikus és működőképes, a régi bútorokat, a bábtartó fogasokat, az antik marionett-színházat... Először azt terveztem, felülnézetből mutatom meg, hogy látszódjék mi hol van benne, de aztán arra jutottam, érdekesebb ha az ő szemével nézünk körül: először az ajtóból, majd ahogy belép és körbefordul, a szoba többi részét. Az is tetszik, hogy ez a szoba még teljesen kopár, semmi személyes nincs benne. Üres héj, amit majd Mona fog feltölteni a holmijaival és egyben a személyiségével - és ezt látni is fogjuk, ahogy a szoba az egyes jeleneteknek hátterül szolgál.
A színezésnél pedig igyekeztem olyanra is gondolni, hogy amikor majd közelről látjuk Monát az íróasztalnál - erős valószínűséggel lesznek ilyen beállítások -, ne nagyon konkuráljon a háttér színe a sötét hajával. Persze soha nem lehet mindenre előre gondolni, pláne ha az ember szereti a kihívásokat és a fehéren kívül három szín illetve jelen esetben árnyalat használatát engedélyezi magának. Amikor az egész elején meghoztam ezt a döntést, azt gondoltam, egységessé és összefogottá teszi a képregény jelen, fizikai világbeli képi világát, de az utóbbi két oldalnál (főleg az előzőnél, a hetediknél) erősen elgondolkodtam ám, hogy ez a 3+1 szín vajon tényleg akkora ötlet-e. Egyelőre kitartok a döntésem mellett. :)


Ha tetszik a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is, hogy hozzájuk is eljusson. Köszönöm! :)
ITT pedig a facebookon is követheted az események alakulását.

A kertünkben

Nem, nem a mi kertünkről van szó... de lehetne akár arról is. Azt hiszem, sokan éltünk át hasonlót.
Claus Daniel Herrmann görgetős képregénye remekül kihasználja a netes megjelenés adta lehetőségeket, egyszerű rajzi stílusa és az expresszív színek pedig különösen kedvesek a szememnek: In our garden.

Ha tetszik a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is, hogy hozzájuk is eljusson. Köszönöm! :)
ITT pedig a facebookon is követheted az események alakulását.

The Little Girl Giant

"Az óriás kislány egy reggel fölkelt, lezuhanyozott a szultán elefántjának segítségével, majd elbóklászott játszani egyet a parkban..." - így kezdődik a gyönyörű, kifejező és nem mellesleg óriási marionett meséje. Monát elvarázs engem teljesen elvarázsolt.