Nehéz dolgom van ezzel a főszereplő-nem főszereplő dologgal (igen, én is érzékelem, hogy eddig még mindennel nehéz dolgom volt, ami csak előkerült témaként :).
Igyekeztem a történetet úgy összeszedni, hogy ne csak a saját karakterem szemszögéből próbáljak emlékezni. Nem sikerült maradéktalanul... Ha megfeszülök, sem látok bele a többi karakter belső világába és esetenként az őket mozgató eseményekbe teljesen, így a komplett sztoriban lukak vannak. A többieknek kisebb gondjuk is nagyobb most épp annál, hogy feltöltsék ezeket a lyukakat(teljesen megértem őket, ez az én gumicsontom), ráadásul egy új történetbe kezdtünk, és mindenki azon pörög - nekem sem könnyű visszafordítanom néha az agymenéseimet onnan ide :). Így aztán abban maradtunk Amival, hogy a főszereplő Mona lesz, a saját karakterem, jórészt az ő szemén keresztül fogom bemutatni az eseményeket; illetve valamennyire Marco atya, aki erősen kulcsfigurája a komplett sztorinak. Emellett pedig megtartom azt, hogy a szereplők közösen csinálták a dolgokat, és más szereplő gondolatai közé is be fog az olvasó látni valamennyire.
Hülye érzés egyébként botcsinálta írónak lenni és ilyen jellegű döntéseket hozni, valószínűleg túl is ragozom, de úgy látszik ebbe is bele kell tanulnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése