Próbálom rendbe tenni, végül is mi legyen a varázslattal, mert amíg ez nincs rendben, nem igazán tudok illetve szeretnék továbbmenni. Ez egy nagyon bonyolult bejegyzésnek indult, mert nagyon bonyolult volt, amit elkezdtem felépíteni, de aztán rájöttem, hogy rossz nyomon járok, túlbonyolítom az amúgy sem egyszerűt. Mert van nekünk a történetben varázslónk, olyan varázslónk, aki az ellenfélhez tartozik (másfajta gondolkodás, másmilyen mágia), démonunk, bukott angyalunk, és van simán angyalunk is. Mindezek létrehoznak segítő, semleges és ártó varázslatokat, aztán olyan varázslatokat, amik nem sikerülnek és olyanokat, amiket az ellenfél észrevesz és kivéd, ám látszania kell, hogy ki varázsol kire, és mindez több személy egyidejű mágiája esetén is legalább valamennyire átlátható kell legyen. Határ a csillagos ég, mennyi mindent akarnék még belezsúfolni a grafikába...
Csakhogy ennyire nem vagyok okos. Plusz olvasóként lehet, hogy a hajam tépném már feleennyitől is. Tehát egyszerűsíteni kell.
Összevontam a kör és a füst verziókat, ettől lett egy határozottság, de talán nem annyira merev. Így lesz egy azonos alap, ami összefogja a varázslatok látványát. Ki varázsol kire? Az varázsol, aki mögött van a karika és arra, aki előtt van a karika (a varázslat "befedi a célszemélyt"). Az egyforma mintázatú varázslatok tartoznak egybe. Ha helyszínre varázsolnak, akkor nincs "érkezési" karika. A minták főként a karikák köré összpontosulnak, így ha van is interferencia, nem folynak egymásba a minták annyira, hogy ne lehessen kivenni, ki kivel van. (Remélem.) A segítő-ártó varázslat nem lesz külön feltüntetve. Mindenképpen szavakkal vagy képileg jelzem úgyis, hogy mi történik, abból meg ki fog derülni. A rontott vagy elhárított varázslatra még nincs ötletem... Talán "összetöröm" a varázslatkört, vagy ilyesmi: rontásnál a varázsolóét, hárításnál azét, akire varázsolnak.
Elhagytam a szecessziós mintákat, viszont beépítettem a fraktált: a főszereplőink, a varázslók fraktálosan fognak varázsolni. Ők vannak a központban, ők varázsolnak a legtöbbet, a fraktálokat szeretem a legjobban ebből a szempontból. A fraktáljuk lehet különböző, így valamennyire a személyiségükre is tudok utalni talán. Igen, a fraktálok nem csúnyák. Csakhogy ez a különbözőség valójában nem a varázslatra magára utal, hanem a mágia különbözőségére - egy kicsit értékítélet is persze, de ennyi elfogultságot úgy döntöttem, bevállalok. Egész jól fogok aludni tőle. :) Ráadásul a füst szerintem kicsit rombolja a azt a tiszta csipkeszépséget, amit egy fraktál magában adna.
A másik embercsapat a hagyományok szerint erősen kötődik a pókhálókhoz - a jelen történetben ez rendben is van. A démonok repedések lesznek és nyugtalanító foltok. Az angyalok fénypontok lesznek a füstben. Kicsit klisés, de ez van. Majd ha lesz jobb ötletem, akkor cserélek. Örülni fogok erősen, amikor eljutok odáig, hogy megjelennek.
Problémám a bukott angyalokkal van jelenleg. Van egy nekünk, a történet elejétől szinte, akihez úgy menne a "natúr" füst, ahogy mondjuk fetasajthoz a paradicsom. De mit kezdjek azzal a szakajtónyival, akik majd később jelennek meg?! Mindegy, az a sztori utolsó harmadában lesz, addig időm, mint a tenger, kitalálni valamit.
Szerintetek ez így milyen? Tisztában vagyok vele, hogy minden igényt nem elégít ki, de még így is bonyolultnak érzem.
Az egyszerűség kedvéért ugyanazon a "körön" mutatom mindet, de persze a füst változatosabb lesz.
