2011. június 27., hétfő

karakterlapok: Cleo - arc

Azt hiszem, bemutathatok nektek egy igazán jól sikerült Cleot! (Itt volt egy hosszú rész, amiben azt elemeztem, hogy mi nem sikerült jól most sem, de aztán úgy döntöttem, ezt kihagyom. :)
Cleo arca vékony, ahogy az egész lány maga is az: vékonyka és pici. Erősen látszanak az arccsontjai, az álla enyhén szögletes, az alsó ajka telt ugyan, ám a felső vékony, szőke haja csutkára nyírt, eleinte csak a nagy cicaszemei nőiesek. Igyekeztem minél kevesebb ráncot, vonalat rajzolni az arcára, még akkor is, ha így nehezebb egyes arckifejezéseket megragadni. Minden vonal öregít, mert ráncként hat, Cleo pedig inkább tűnik sokszor ártatlan kislánynak, mint felnőtt nőnek még akkor is, ha komiszság azért szorult belé. De különben sem egy kulisszahasogató típus, nem illenek hozzá az eltúlzott arckifejezések. Egy zárt, félénkségét hűvös elutasításba rejtő, sebzett szereplőről van szó, akiben rengeteg rejtett kedvesség, hit és megértés bujkál, ezt próbálom a vonásaival kifejezni (v.ö. "a szem a lélek tükre"). Igyekszem eltérő jellegű arckifejezéseket társítani az egyes karakterekhez akkor is, ha hasonló érzelemről van szó, tehát pl. míg Mona arca kicsit megvető, amikor dühös, az atyáé pedig agresszív, Cleoét ilyen "sziszegősre-dühösre" rajzoltam.
Nagyon szeretem ezt a karaktert is, öröm volt ezúttal rajzolni és boldog vagyok, hogy a bennem élő arcból sikerült valamit papírra vetni.

2011. június 24., péntek

welcome back, myself :)

Hol is kezdjem? Az elmúlt időszak elég sűrűre sikeredett, volt egy nagyobb és több kisebb lélegzetű munkám - weboldalt terveztem, illusztrációkat készítettem, úgy néz ki, hogy most koncepteket fogok -, és mivel véges időt kell beosztanom, nem sikerült minden fontosra juttatnom belőle. Ezt sínylette meg szegény Vízválasztó alaposan.
Közben egy kedves ismerősömmel beszélgettünk az ő egyik, elég sok területet lefedő ötletéről, amire egyszerűen képtelen (volt) időt szakítani, a napi munka mellett. Azt tanácsoltam neki, hogy mivel a megrendelő, a munka, a saját munkamorálja és a gázszámla nem fog változni, változtasson ő: különítsen el egy adag időt magának valamelyik napon arra, hogy aznap a saját ötletén dolgozik. Legyen ez az idő éppúgy "szent" és bekalkulált, mint amit a mások dolgaira szán. Úgy tűnik, több más impulzus mellett, talán ez volt számára az utolsó lökés ahhoz, hogy belekezdjen (noha nem tudom, hogy így csinálja-e, de nem is ez a lényeg, hanem hogy csinálja).
Igen.
Ha ilyen okos vagyok másoknak, miért nem vagyok ilyen okos magamnak? Miért várom azt, hogy majd egyszercsak kevesebb lesz a dolgom és minden időmet a Vízválasztónak szentelhetem? Ha meg akarom tényleg csinálni, ha fontos annyira, hogy időt, energiát szánjak rá, ha hajlandó vagyok változtatni a hozzáállásomon - akkor miért nem teszem ezt? Szóval, követni fogom a saját tanácsomat. Befejeztem azt a munkát, amit már nagyon le kellett adnom, a többihez pedig eleve így fogok hozzá.

Elsőként Cleot rajzolom újra. Az idő- és energiahiány mellett ez volt a másik ok, hogy nem rajzoltam: nem tetszett Cleo, és úgy éreztem, képtelen vagyok jobban megcsinálni. Ma nekiálltam és úgy tűnik, az lesz a legjobb, ha megpróbálok visszatérni az eredeti arc jellegéhez, mégiscsak azt érzem mind közül a legigazibbnak...