2010. szeptember 28., kedd

Max

Nem akarok hírportált játszani, de muszáj írnom pár sort róla, mivel nagyon szomorú vagyok miatta.
Hétfő este autóbalesetben meghalt Max (Zsilvölgyi Csaba). Fantasy-rajzolós indíttatásom hőse volt, később személyesen is megismertem, dolgoztunk és játszottunk is együtt. Ha jobban utánaszámolok, több mint tíz éve barátok voltunk, noha az utóbbi időben nem találkoztunk túl gyakran. A mozdulatai, jellemző szófordulatai bennem élnek és eztán is fognak - felfoghatatlan és nagyon fáj, hogy élőben már sosem láthatom-hallhatom őket...

2010. szeptember 25., szombat

Mona és Pjotr

- a háttérben pedig egy fontos mellékszereplő, a Bukott.
Ezt még szintén nem mutattam itt, habár a színes verziója szerepel máshol - csak hogy a régebbi rajzok is felkerüljenek. Személyes kedvencem a kávé illatfelhője.


2010. szeptember 23., csütörtök

marionettbábok mozgatása

Már talán említettem, hogy szeretek tisztában lenni a háttérinformációkkal, amikor valamit csinálok. Mona bábművész, én meg emiatt marionettek mozgatásához kerestem referenciákat. Így találtam többek közt erre a kettőre. Sajnos rövidek, de nagyon izgalmasak!
Az első inkább a mozgatás technikai részét mutatja be - nem tudom emlékeztek-e a vásárokban kapható struccokra, a kereszt alakú kontrollokkal? Na, azokat lehet elfelejteni :) - habár ugyanettől az Emily DeColától több film is elérhető, az egyikben például egy sálból készült bábot mozgat egy ilyen teljesen egyszerű, kereszt formájú kontrollal, nagyon kecsesen.
A második pedig ugyanannál a bábnál a mozgásra magára koncentrál. Az is izgalmas, ahogy ez a báb felépül, a lábait például egy esernyő váza helyettesíti.





2010. szeptember 20., hétfő

Havasvárak triptichon - a srácok

Hogy befejeztem ezt a képet, Csillnek köszönöm. Nem tudtam, mit csináljak a srácokkal, mit adjak rájuk, hova tegyem a kezüket, nyűglődtem, küszködtem, ott tartottam, hogy hagyom az egészet a csudába... de aztán megtudtam véletlenül, hogy ő direkt ennek a képnek tart fönn egy helyet a falon. Hogy várja.
Köszönet tehát neked, Tündér. Egyedül a te verziódon kacsint Dante.


EDIT: hiánypótlás...
A bal oldali fazon a nagy arcú, dögös, vidám Dante, aki az entrópia területén és a szellemvilágban "érdekelt". A Vízválasztó történetében megjelenik már, de igazából a Steamline-ban vált központi szereplővé.
A középső Jared Khem, az elme-terek mérnök, az utolsó úriember az északi féltekén. :) Mindig kedves, jó modorú és visszafogott, valóban nem is értem, hogyan vehették rá a többiek, hogy pózoljon a képen ;) Talán mert valójában kifogástalan a humorérzéke is.
A jobb oldali srác pedig Pjotr Ivanovics Novikov, a szívem-egyik-csücske Medve. A Vízválasztó elejétől fontos szereplő, anyag-erők szférákban otthonos, kiugrott zsoldos-mesterlövész és ékszerész.

2010. szeptember 17., péntek

Blossza

Van ahol friss, van ahol mély, remek képi megoldásai vannak de nem túlrajzolt, magyar tehát nem kell megfeszülnöm, hogy értsem az angol szóvicceket, egyébként tök vicces, és mire rátalálok, vége van. Mi az? A Blossza az.

2010. szeptember 14., kedd

varázslat - (első?) összegzés

Először is nagyon köszönöm az eddigi kommenteket! Rendkívül hasznosak, olyan meglátásokkal, amik nekem eszembe sem jutottak, mint szempont, pedig teljesen helyénvalóak.
Azt gondoltam, összeírom az egyes verziók melletti érveket.

ecsetes: lll szavazat
+ nem nyomja el a rajzokat-történetet; alkalmas negatív érzetű varázslatokhoz is
- túl légies a képi világhoz

fraktálos ( az erősebb fraktálminta kiesett teljesen): lll szavazat
+ jól néz ki és szeretjük :)
- a szürke tónus általános képregénydivat; túl légies a képi világhoz; ha sokan varázsolnak, nem lesz egyértelmű ki mit csinál (keverednek a minták); elnyomja a kép többi elemét; nem lehet tudni, hogy a varázslat pozitív vagy negatív

szecessziós: ll szavazat
+ jobban illik a rajzok stílusához; információ közlésére a legalkalmasabb
- elnyomja a kép többi elemét; nem lehet tudni, hogy a varázslat pozitív vagy negatív

Jól látszik, hogy bár a fraktálos ugyanannyi szavazatot kapott, mint az ecsetes, az érvek-ellenérvek össztüzében nem áll túl jól, szegény. Egyszerűen bár gyönyörű, ebben a jelenlegi formájában nem tartom kivitelezhetőnek, egyre inkább nem.
A szecessziós ebben a formájában megint csak nem, tekintve hogy ha egyesével rajzolgatok meg minden körgyűrűt, és szeretném, hogy ha már minták, akkor egyedi mintázatot kapjon minden szereplő mágiája, plusz érződjön belőle a pozitív-negatív jelleg, akkor az már most tisztán látszik, hogy annyi meló, hogy... jaj. Nem arról van szó, hogy nem akarom beletenni azt a kétszázezer vonalat (de, de, erről van szó! :D ) hanem hogy még a következő életemben is ezt a képregényt fogom rajzolni.
Az ecsetes verzió gyenge kezdés után egész szépen feltornázta magát az élvonalba, mivel ügyesen menedzseli a gyakorlati problémákat. Vele az a baj, hogy amolyan se hús, se halnak látjátok, kicsit jellegtelen, valamint jogos érv, hogy kevésbé illik a képregény stílusához. Tény, hogy a varázslat másmilyen, ettől a világtól eltérő dolog, így akár lehet homlokegyenest más a felfogása, mint az egész képregénynek, csakhogy ha nem néz ki jól és nem alkot a szemnek kellemes, egységes látványt az egész oldal, akkor hiába magyarázom, hogy jó az ötlet.
Kaptam egyébként még egy nagyon hasznos véleményezést szóban, amely szerint legyen sokféle a varázslat, tekintve pont azt, hogy nem egyformák a személyek, akik varázsolnak, és a mágiák előjele és funkciója, amit alkalmaznak. Ez gyakorlati szempontból megint jó ötlet, de tartok attól, hogy végül egy katyvasz lesz az összhatás.

Konklúzió: futok még néhány kört :)
Kipróbálom, milyen ha kombinálom őket, és kísérletezek a varázslatok típusával is.

Ez az összesítés a jelen állapotra szól, hogy lássam/lássuk egyszerre, mi a helyzet. Tehát ha bárki kedvet érez még a véleménye megformálására publikusan, kérem, ne fogja magát vissza! :)

2010. szeptember 11., szombat

varázslat - melyik legyen? 2. felvonás

- azaz varázslat célszemélyre.
Tehát, ez az ötödik oldal egy kockája lesz, ahol Marco atya Monára varázsol, így cselekvés közben is meg lehet figyelni, hogy melyik verzió működőképes.
(A második fraktálos verziót kivettem a lehetségesek közül egyenlőre.)Szerintem az első, ecsetes verzió nagyon: látszik, ki varázsol és kire. A fraktálos változatnál nem tudok igazán irányultságot adni, annyit tudtam kitalálni, h a csillag közepe arra a személyre esik, aki varázsol. Ennek a verziónak tagadhatatlan előnye, hogy tök szeretem :) A harmadik, szecessziós változatnál megint csak lehet irányultságot megadni, de tény, hogy merev.
Arra gondoltam még ennél az utolsónál, hogy nem szec minták, hanem fraktálrészletek, vagy éppen ilyen füstös-ecsetes foltok is kerülhetnének a körgyűrűkbe. Esetleg lehetne kombinálni az ecseteket a gyűrűkkel, hogy ne legyen olyan elfolyós érzés.
Hm?

varázslat - melyik legyen?

Engedve a nyomásnak ;) csináltam négy változatot ugyanarra a témára, jelesen a varázslatra. Az első egy ecset-szett segítségével készült, a második és harmadik egy fraktál két változatával, a negyedik általam rajzolt szecessziós mintákkal.

Szerintetek melyik a legjobb, ha kizárólag a külcsínt nézzük? - figyelembe véve, hogy az adott képregényben kellene megjelennie vizuálisan jelezve, hogy kérem itten varázslat történik. (Nem ígérhetem meg, hogy biztosan a megszavazottat választom, de nagyon érdekel a véleményetek, és ha nem ütközik más, gyakorlati szemponttal, azt fogom.)

A belbecset tekintve az ecsetes verzió a legjobb, mivel ahhoz nem kell megtanulnom fraktálokat csinálni, illetve nem töltöm a fél életem szecessziós körgyűrűk rajzolgatásával... (Egyébként ha a kép ismerős, az nem véletlen: a Marco Angyalairól elzavartam a csajokat, és megkértem a Padrét, ugyan hunyja már le a szemét :)



EDIT: közben rájöttem, hogy ez így csalóka, mert nincs a képen történés., másik személy akire varázsol, illetve valódi tér (személyek egymáshoz képesti viszonya). Szóval készül egy olyan is, kérek egy kis türelmet!

2010. szeptember 10., péntek

Velence fotón és rajzon

Korábban már linkeltem itt a Venice Daily Photo oldalt. A blog egyik olvasója-nézője, Shell Sherree néhány fotó alapján akvarelleket készített. Itt alant össze is raktam őket egy képre, mindet a párjával.
Nekem nagyon érdekes ez a néhány kép (csak hármat hoztam példának, de van több is), nem mintha nem láttam volna ilyen stílust már, hanem mert teljesen eltérő például attól, ahogy én itt Velencét ábrázolom: könnyed, játékos, üde és friss színekkel, messze-messze a fotók vérbő, csattogó életerejétől, vagy az én előbb-utóbb biztosan (és szándékoltan) nyomasztóvá váló szürkéimtől.

2010. szeptember 8., szerda

Lora - az első rajz

Még egy régiség! Khm, szó szerint... a kvázi-szakszervezetis Lora ugyanis (SPOILER! SPOILER! :) bukott angyal, aki váratlan lehetőségképp testhez jutott.

A vonalrajzot töltöttem ide, még ha háttér nélkül kicsit fura is, mert a színeset máshol is megnézhetitek, például itt (ahol a színes képek mappában a többi is megtalálható), vagy itt, ahol nagyon jó kis kommentek érkeztek hozzá.
Ez a rajz készült róla legelőször, és nem igazán vagyok vele elégedett. Mivel Lora játékos karakter, igyekeztem nagyon olyanra rajzolni, amilyennek a "gazdája" megálmodta, pontosabban a fotóhoz hasonlóra, amit mutatott róla. A helyzetemet az sem könnyítette meg, hogy Bride szintén grafikus, ráadásul nagyon jó. Magyarán meglehetősen izgultam, hogy fog-e tetszeni neki. Tetszett, de valahogy azt hiszem mind tudtuk, hogy nem olyan lett mégsem, mint amilyenre szerettem volna.
A legközelebbi alkalom, hogy Lorát rajzoltam, a Steamline csajok kép volt, ahol már jobban el mertem rugaszkodni a referenciától. Aztán izgulhattam megint... de Bride azt mondta, hogy oké, akkor innentől tekintsük azt Lora offisöl arcának. Szóval végül is ez egy sikersztori :)

2010. szeptember 6., hétfő

Slut Blue Magical Vodka

Addig, amíg nincs új mutatnivaló, ilyen régiségekkel szúrom ki a szemetek - viszont sehol máshol nem publikáltam, és nem is fogom valószínűleg.
Ez a mesében a Pjotr által készített kerítésszaggató, türkizen irizáló, mágikus pálinka "címkéje" - nem annyira címkeszerű, ám szeretem: nem akartam túl nagy effortot beletenni, ahhoz képest nem lett rossz, és vicces volt rajzolni.

2010. szeptember 5., vasárnap

nekem rossz, a Vízválasztó grafikusának jó hír

- ami pedig önmagában is ellentmondás, ugye.
Nemsokára befejezzük a Steamline mesét... ez pedig azt jelenti, hogy búcsúzom Monától. Kb egy éve játszom ezzel a karakterrel, ami a korábbi jópár éves gyakorlathoz képest kevés, ráadásul minden karakteremhez hajlamos vagyok hozzánőni. Mégsem túlzok, amikor azt mondom, Mona a legkedvesebb karakterem evör (eddig mindenképp). Lenne lehetőségem vele, pontosabban valaki nagyon hasonlóval tovább játszani, de az már nem lenne olyan. Monához minden hozzátartozik, a hülye cool-freak stílusa, a mély hangja, a fekete körmei, hogy imádja az epret, hogy aggodalmában a száját harapdálja. Apró marhaságok... nagyon fognak hiányozni. Ahogy hiányozni fog a többi karakter is, jk és njk egyaránt. Miattuk sem döntöttem egy Mona-klón mellett.
Most tehát kicsit gyászolok, mert hetente egyszer Monának lenni és az ő bőréből nézni tulajdonképpen a saját életemre is, az nagyon üdítő és felszabadító volt. (Khm, egyébként jelenleg igyekszem visszafogni a melodrámát :) - valójában van még néhány alkalom hátra, és azokat istenbizony ki fogom használni.)
Ugyanakkor nem meglepő, hogy a Vízválasztó megsínyli - amint az látszik is -, ha én másba teszem az energiáimat, még akkor is, ha az a Vízválasztó kistesója. Szóval biztos, hogy a képregénynek jót fog tenni, ha én nem az éppen futó mesén agyalok és nem ahhoz rajzolok, vagy nem ennyit. (Akkor vannak áthúzva a számításaim, ha az új sztorit - mert mese az lesz, csak más szereplőkkel és új helyszínen - szintén megszeretem. Erre azért van esély.) Mindenesetre, amíg rajzolok, egy kicsit ismét Mona leszek, és ez jó.