segédeszköz

Aki ismer, tudja mennyire ügyetlen vagyok, ha síkbeli dolgok térbe fordításáról van szó, lásd térkép és alaprajz. Rendkívül kellemetlen és kínos, biztosíthatok mindenkit. Eltévedek a városban, nem tudok áthatni egy kúppal egy téglatestet (ábrázoló geometria), meg ilyenek. Nem beszélve szegény segélykérő turistákról. A sík az sík, és ha velem van dolga, az is marad.
Szóval, az Alapítvány alaprajzán (amit ezek után nyilvánvaló, hogy nem én rajzoltam) sem igazán láttam át, melyik lépcső merre visz, vagy mit lát akkor egészen pontosan, ha valaki lenéz az emeletről - úgyhogy a párom megépítette a gyerek legójából. :)

"A depresszió szuperhőse"

Egészen kiváló cikk Chris Ware-ről és Jimmy Corriganről.

1. fejezet, 4-5. oldal

"Lopott" percekben, este-éjjel, szinte vonalról vonalra abbahagyva és újrakezdve, a "B" oldal első kockáját vagy ötször újrarajzolva, közben számos felismeréshez jutva és ötletekkel gazdagodva a közeli és a távoli jövőt tekintve.
Hölgyeim és Uraim, nem csalás, nem ámítás! Ez a következő oldalpár.

életjel

Tudom, hogy mintha nem is történne semmi, de azért még élek, sőt vízválasztózom is. :) Tulajdonképpen minden nap történik valami apróság: rajzolok (nyomorult első kép! vagy ötször rajzoltam már át, de végre tetszik), a történet későbbi részeit "kockásítom", vagy párbeszédet írok.
Szóval nemsokára újabb oldalpár, csak azt akartam mondani.

cleosítás

Így lesz egy általánosan feldobott arcból bosszús Cleo. Először az arcformáját és a haját csináltam meg, aztán a szemeit és az orrát, végül a száját.

megint egy kocka

Gyalázat, hogy augusztusban mutattam utoljára valamit. Szóval itt van még egy kocka Cleo és Romeo összefeszüléséről.

új lendület varázslat témakörben? :)

- kívülről injektálva.
A Manzárd Café cikke Wes Whaley fényjátékairól.

"Inkább a haverodnak szólj..."

Nyaralni voltunk, így rég került sor rá, hogy mutassak is valamit. A mélyben azért csöndben (és lassan, amint azt már megszokhattátok) készülnek a dolgok -
- például ez a kocka. Amit itt mutatok, az az utolsó előtti vázlatos rajz, még a részleteket kell rárajzolni (pl. szőlőlevelek), aztán jöhetnek a végleges vonalak. Ez nem jelenti azt, hogy nem alakulhat még, pedig ezen nincs is sok elem. Lehet, hogy lehagyom róla a szemközti ház részleteit, vagy odébb teszek ezt-azt. Ilyenkor mindig visszanézem az előző képeket, hogy például ahova oszlopra felfuttatott vadszőlőt tettem korábban, ott az új kockán se legyen más. És jól látható, hogy végre volt annyi eszem, hogy először kiírjam a buborékba szánt szöveget és betördeljem a kívánt formára, és csak utána tegyem köré a többi dolgot. Így nem esem abba a hibába, hogy túl nagy vagy túl kicsi buborékkal dolgozom, és csak a végén derüljön ki, hogy a kockát át kell variálni emiatt.
Cleot rajzolni azért is jó, mert a virágokhoz való - ismereteket és magát a földes gyakorlatot tekintve egyébként eléggé felületes - vonzódásomat is kiélhetem. Itt például nagy kedvencemet, a pillangóvirágot "ültettem" dézsába a vadszőlő mellé. Persze csak egy gyors ellenőrzés után, hogy lehet-e egyáltalán ezt a növényt dézsában nevelni :)

ball-joint Cleo

Azt hiszem, Cleo így nézne ki, ha baba volna. A képek Marina Bychkova egyik porcelán ball-joint babáját, Edie-t ábrázolják.


Egyébként is érdemes az Enchanted doll oldalon nézelődni, Marina gyönyörű kosztümös babákat készít míves öltözékekkel, tetoválásokkal, ezüstből készült cipellőkkel és extrém fejékekkel - sok babája mögött erőteljes gondolattal illetve kulturális utalásokkal.

acqua alta

A tenger időről időre eljön Velencéért.

Sin Titulo

A montreali Cameron Stewart olyan dolgokba rajzol, mint a Batman és Robin, a Catwoman, az Assassin’s Creed: The Fall. Sin Titulo című webcomicja megnyerte a 2010 Eisner and Shuster Awards for Best Digital Comic díjat, méltán. Vessetek rá egy pillantást, itt az első oldal. Nekem nagyon bejön a fekete-fehér-tompa mustársárga képi világ.

vonalrajz

A számszakilag hatodik oldal kész vonalrajza "színezés" előtt.

Ez a kép a Venice Daily Photo blogon jelent meg. Egy velencei üzlet belsejét ábrázolja, ahol Hugo Pratt reprodukciókat lehet kapni. Nekem ilyen történet-a-történetben érzetet kelt attól, hogy pont Velencében van.
Őszintén szólva a Velencei mese nekem csalódás volt a történetét tekintve, mert pont úgy kezeli a misztikumot, hogy számomra öncélúvá válik. Nagy garral belekezd és aztán kipukkad a sztori. Eléggé bosszantó. Rajzi szempontból a panelei szerintem mai szemmel kissé unalmasak, de a helyszínek csodaszépek és rendkívül tanulságos, hogy amit nem rajzol oda, az épp olyan sokatmondó, mint amit odarajzol. A fény-árnyék játékok is tetszettek.

terasz alaprajz

Kis segédeszközöket gyártok, hogy konzekvens tudjak maradni a helyszínábrázolásokban. Épületekben, alaprajzokban nem vagyok valami jó, de azért próbálkozom. Itt van egy, ez végül is rendkívül egyszerű, de hogy én mennyit tököltem vele! Ide-oda tologattam szegény tetőteraszt - olaszul altana -, és ezzel együtt változott az épület elhelyezkedése is, hiszen ha két épület fogja közre, akkor a házsorban van, ha sarokra kerül, megint más az utca elrendezése és ezzel együtt a látkép amikor a teraszról nézünk lefelé, változik az ajtók elhelyezkedése... Végül az a kép győzött, ami bennem a helyszínről megmaradt lenyomatként, azaz két épület között egy harmadik tetején, és két szemben lévő vasajtón lehet kijutni.

0 becoming X

A deviantART-on és egy csomó másik oldalon is 0becomingX vagy egyszerűen csak X néven van jelen a Michelle Silva nevű, főként képregényeket rajzoló minneapolisi grafikuslány. Nagyon kedvelem a munkáit, egyrészt azért, mert sokféle stílusban alkot és nem lehet beskatulyázni, másrészt mert egy ufó! Itt a weboldala, kapásból a képregényes részt linkelem, de a deviantos oldalán is érdemes szétnézni, ott több kép van fent.

sajtóvisszhang az ART.RPG kiállításról

A vasárnapi ART.RPG kiállítás megnyitója kapcsán jelent meg a cikk az SFmagon.

fiktív vagy sem

Istenem, összehajtani sem tudok tisztességesen egy térképet, nem hogy eligazodni rajta. Egy olyan városnak a térképén, ahol egyszer jártam, ami tök zegzugos, és aminek még az utca-elnevezéseit sem teljesen vágom. Úgy, hogy közben az ismert és ezerszer bejárt helyeken is képes vagyok eltévedni. Úgy, hogy nincs elég fotóreferenciám.
Szóval vagy fiktív lesz a Vízválasztó Velencéje, vagy próbálom majd elkenni, mikor hol járunk, mint Hugo Pratt a Velencei mesében. Vagy a kettő együtt.

Patrick Roddie

Már két fotót is mutattam (Cleo, Romeo) a webberyről, Patrick Roddie honlapjáról. Sok témája van, a szokásos portrékon és esküvői fotókon túl például női csípők, és rengeteg képet készít 1998-tól a Burning Man fesztiválról - már emiatt is érdemes megnézni a képeit.

karakterlapok: Romeo - arc

Romeo fotója aztán végképp nem olyan volt, amilyennek látni szeretném őt a képregényben. Jóképű ez a srác, szó se róla, de valahogy hideg lábrázást kapok ha ránézek, nem tehetek róla. A fotó alapján készült el a fiús tabló - amin tulajdonképpen sajnos egyikük arca sem jó egyébként - és nem szerettem már akkor sem, nem éreztem a srácot, az arcát, semmit. Ez a fotó volt az:



Próbáltam olyanra rajzolni, hogy megtartsam az alapvető jellegzetességeket, mégis jobban az én szám íze szerint való legyen (ha már kb a komplett örökkévalóságot fogom vele - is - eltölteni...). Asszem sikerült :)
Íme Romeo Donderra, a meglehetősen kölyökképű és tejfelesszájú firenzei építész. Inkább fiús, mint férfias, az arca-állkapcsa finom és keskeny. Haja, szeme barna. A szemei nagyok és nyitottak, Romeo ugyanis nyílt figura, nemhogy nyílt sisakrostéllyal, de levett sisakkal közelít. Orra, szája is puha, inkább kölykös, a borosta-szakáll keményít csak az összhatáson valamelyest. A haja szertelen, széttúrt. Amivel vigyáznom kell az ő arcával kapcsolatban, az pont ez a kölykösség: könnyen átfordulhat túl fiatalba, túl naivba, akkor pedig használhatatlan lesz.
Kellene még néhány arckifejezés, de ennyire volt kapacitásom.

nyígás

Néha azt gondolom, valami egyszerűbb, sematikusabb ábrázolást kellett volna választani. Ott van például a manga, használhatnék ilyen kis jeleket, mondjuk azt a keresztformát és akkor teljesen egyértelmű lenne, hogy az illető dühös, vagy megjelenne a kis vízcsepp a fejénél és mindenki tudná, hogy épp zavarban van. Vagy valami cartoon-os ügyet, akkor meg mennyivel könnyebb lenne egyszerűen eltúlozni az arcvonásokat, a hangulatokra-érzelmekre jellemző jegyeket. Csak egy kapuszáj, pár vonallal ábrázolt szemek, krokodilkönnyek... Persze, nem lenne egyszerűbb. Csak máshogy lenne nehéz.
Na megyek vissza a valószerű Romeohoz. Már csak két arckifejezés van hátra, és feltöltöm.

EDIT: szóval megpróbálom egyértelműbbé tenni, mert attól tartok, nem voltam az. Nem arról beszélek, hogy a manga vagy bármelyik másik stílus ilyen vagy olyan, valószínűleg kár volt beletennem ezt a szót :) Arról próbáltam beszélni, hogy az eltúlzás, mint ez itt talán könnyebb út lenne, látszólag. De amit nyernék a réven, veszteném a vámon, mert az eltúlzott arckifejezéseket pont olyan pontosan meg kell rajzolni, mint a valóságosakat - csak másképp.
Remélem, így talán érthetőbb vagyok. :)

arckifejezések

Arckifejezéseket kerestem a deviantART-on, és találtam egy mémet, amit bárki kitölthet a fotóival referenciának. Először nagyon megörültem, mert erre vágytam, aztán örömem alábbhagyott, mert sajnos a legtöbbjük használhatatlan (számomra), mivel 15 és 20 év közötti lányok cartoonosan eltúlzott sorozata, rém ócskán fotózva. De van egy-két használható.
Ide linkelem azért, hátha valakinek pont ez kell.

art.rpg kiállítás :)

Az ART.RPG galéria kiállítást rendez az oldal művészeinek képeiből a Millenáris Park Teátrum épületének Piros-Fekete Galériájában július 24-től augusztus 6-ig. Három képpel én is képviseltetem magam.
Július 24-én, vasárnap 16 órakor lesz a megnyitó.

Szeretettel várlak, várunk titeket!

karakterlapok: Cleo - testalkat

Elkészült Cleohoz a karakterlap második fele is, a testalkat-rajz a különböző öltözékekkel. Íme:

karakterlapok: Cleo - arc

Azt hiszem, bemutathatok nektek egy igazán jól sikerült Cleot! (Itt volt egy hosszú rész, amiben azt elemeztem, hogy mi nem sikerült jól most sem, de aztán úgy döntöttem, ezt kihagyom. :)
Cleo arca vékony, ahogy az egész lány maga is az: vékonyka és pici. Erősen látszanak az arccsontjai, az álla enyhén szögletes, az alsó ajka telt ugyan, ám a felső vékony, szőke haja csutkára nyírt, eleinte csak a nagy cicaszemei nőiesek. Igyekeztem minél kevesebb ráncot, vonalat rajzolni az arcára, még akkor is, ha így nehezebb egyes arckifejezéseket megragadni. Minden vonal öregít, mert ráncként hat, Cleo pedig inkább tűnik sokszor ártatlan kislánynak, mint felnőtt nőnek még akkor is, ha komiszság azért szorult belé. De különben sem egy kulisszahasogató típus, nem illenek hozzá az eltúlzott arckifejezések. Egy zárt, félénkségét hűvös elutasításba rejtő, sebzett szereplőről van szó, akiben rengeteg rejtett kedvesség, hit és megértés bujkál, ezt próbálom a vonásaival kifejezni (v.ö. "a szem a lélek tükre"). Igyekszem eltérő jellegű arckifejezéseket társítani az egyes karakterekhez akkor is, ha hasonló érzelemről van szó, tehát pl. míg Mona arca kicsit megvető, amikor dühös, az atyáé pedig agresszív, Cleoét ilyen "sziszegősre-dühösre" rajzoltam.
Nagyon szeretem ezt a karaktert is, öröm volt ezúttal rajzolni és boldog vagyok, hogy a bennem élő arcból sikerült valamit papírra vetni.

welcome back, myself :)

Hol is kezdjem? Az elmúlt időszak elég sűrűre sikeredett, volt egy nagyobb és több kisebb lélegzetű munkám - weboldalt terveztem, illusztrációkat készítettem, úgy néz ki, hogy most koncepteket fogok -, és mivel véges időt kell beosztanom, nem sikerült minden fontosra juttatnom belőle. Ezt sínylette meg szegény Vízválasztó alaposan.
Közben egy kedves ismerősömmel beszélgettünk az ő egyik, elég sok területet lefedő ötletéről, amire egyszerűen képtelen (volt) időt szakítani, a napi munka mellett. Azt tanácsoltam neki, hogy mivel a megrendelő, a munka, a saját munkamorálja és a gázszámla nem fog változni, változtasson ő: különítsen el egy adag időt magának valamelyik napon arra, hogy aznap a saját ötletén dolgozik. Legyen ez az idő éppúgy "szent" és bekalkulált, mint amit a mások dolgaira szán. Úgy tűnik, több más impulzus mellett, talán ez volt számára az utolsó lökés ahhoz, hogy belekezdjen (noha nem tudom, hogy így csinálja-e, de nem is ez a lényeg, hanem hogy csinálja).
Igen.
Ha ilyen okos vagyok másoknak, miért nem vagyok ilyen okos magamnak? Miért várom azt, hogy majd egyszercsak kevesebb lesz a dolgom és minden időmet a Vízválasztónak szentelhetem? Ha meg akarom tényleg csinálni, ha fontos annyira, hogy időt, energiát szánjak rá, ha hajlandó vagyok változtatni a hozzáállásomon - akkor miért nem teszem ezt? Szóval, követni fogom a saját tanácsomat. Befejeztem azt a munkát, amit már nagyon le kellett adnom, a többihez pedig eleve így fogok hozzá.

Elsőként Cleot rajzolom újra. Az idő- és energiahiány mellett ez volt a másik ok, hogy nem rajzoltam: nem tetszett Cleo, és úgy éreztem, képtelen vagyok jobban megcsinálni. Ma nekiálltam és úgy tűnik, az lesz a legjobb, ha megpróbálok visszatérni az eredeti arc jellegéhez, mégiscsak azt érzem mind közül a legigazibbnak...

munka munka munka mentgetőzés

Dolgozom sokat, ezért jelenleg áll a Vízválasztó, nincs rá időm. :( Hogy ne legyen teljes csend, teszek fel néhány kiváló dolgot az ajánló rovatba, el kell jutnom odáig, hogy legyen agyam megszövegezni őket... (az egyik kifejezetten nehéz a téma miatt, már próbáltam).

7. Magyar Képregényfesztivál

2011. április 30-án, szombaton 10 órától lesz a Dürer Kertben (Ajtósi Dürer sor 19-21.) a 7. Magyar Képregényfesztivál, hazai és külföldi kiadványok vására mellett egész napos programokkal.
A részletes programot és egyéb információkat itt lehet megnézni.

Pat Grant: Blue

Annyira jó a rajzstílusa, és a fekete-fehér-szürkék + kék nagyon kellemes hangulatot ad neki pluszban. Nézzétek meg, érdemes (nem is hosszú egyelőre)!

gyönyörű velencei hotelek

Velence lenyűgöző, mesés, pazar, pompás, burjánzó és persze gyönyörű - és próbálom abbahagyni a túlcsorduló áradozást. Aki szereti a barokk pompát legalább (vagy legfeljebb) fotókon, ebben a cikkben kedvére tobzódhat. Három velencei palota-szálloda, kevés leírással és csudás fényképekkel. (Engem majdnem elriasztott Brad Pitt az első képen, de csak bátorság!)
Itt egy fotó is:

a jelenleg lényegtelen részletek bűvölete

Pontosan tudom, hogyan vonok össze két karaktert eggyé, hogy a két jelentéktelenebb, ám mégis fontos szerepből egy jelentősebb legyen.
Pontosan tudom, milyen hátteret kap majd Mona egy olyan jelenetben, ami a sztori szempontjából hónapok múlva fog bekövetkezni.
Csak a következő oldalról ne kérdezzetek...

tutorial videók

Steven Sanchez videói arról, hogyan rajzoljunk képregényt: anatómia, vázlatok rajzolása, kihúzás, színezés...

Cleo karakterlap WIP

Azt gondoltam megpróbálom valahogy megmutatni, hogyan gondolkodom. Kérnék visszajelzést, hogy érdekesek-e az ilyen jellegű bejegyzések, vagy sem. És ha nem, akkor mik lennének érdekesek. (Nyilván aki ezer éve csinál képregényt, annak semmi újat nem mondok, sőt :)

Cleo arca is egy fotóból indult volna el, de amikor ez a fénykép előkerült, már játszottunk egy ideje, és amilyennek én elképzeltem a karaktert, nem ilyen volt:


Nagyon kedves ez a lány, de számomra élénkséget, öntudatosságot, és egyfajta vidám ravaszságot sugárzik az arca - Cleo ezzel szemben bár szintén kedves, bájos, de rendkívül visszafogott, félénk, naív és eleinte rém zárkózott, helyenként kissé undok is. Ugyanakkor nyilván próbáltam valami hasonlóságot is belevinni a karakterébe a képhez képest, tehát kicsit szögletesebb, vékonyabb-hegyesebb arcot rajzolni - így született az első rajz, ami igen kedves nekem, mert elkapta, amit gondoltam akkor a karakterről (itt már kicsit nyitottabb is volt), de aztán a következő képeken nem sikerült ugyanúgy lerajzolnom, ráadásul most már ingadozom, hogy melyik kép a legjobb - szóval kb ahány rajz, annyiféle Cleo volt eddig. Az elsőn a száját és az arca formáját szeretem, a másodikon a haját és hogy könnyen tudom ezt az orrot rajzolni, a harmadikon a kislányos kedvességét:


Most pedig megpróbáltam rendbe tenni a lányt és ezt az egészet összegyúrni valamiféle közös nevezőre. A macskás szemeit meghagytam, a szája formáját is igyekeztem, de az orra azt hiszem áldozatul esett az általános jobbító szándéknak, illetve az első két képhez képest az arcformáját is lágyítottam, mert a szögletes áll miatt nagyon fiús benyomást keltett. Most ilyen, vékony és kortalan, kicsit franciás (?)... remélhetőleg ez valamiféle véglegesféle verzió. Ugyan a szemből ábrázolt nézettel nem vagyok megelégedve, de Monánál sem voltam, nem érdekes. (Maga a karakterlap - vagy ahogy kijavítottak a minap, referencialap :) erősen vázlatszerű, de az jó így.)

arckifejezések

Felmerült már többször beszélgetésekben-levelezésben - amikből szívesen idéznék mert tanulságosak, de naná, hogy pont most nem találom őket, pedig jelentős időt elizéltem a kereséssel) -, hogy önazonos arcokat bizony nem teljesen egyszerű (khm) rajzolni, amíg bele nem jön az ember egy-egy karakterbe. A következőnél meg kezdődik minden előlröl. Ismét karakterlapokkal küzdök, úgyhogy a dolog persze aktuális.
Hogyan lehetne ezt megkönnyíteni? Mi kellhet ahhoz, hogy az ember olyan figurát rajzoljon, aki aztán végig hasonlít saját magára? Szerintem elsősorban átgondoltság. Ilyen szempontból könnyebb dolgom van, mivel már a játék elején kitaláltuk, melyik szereplő hogyan néz ki, bár lefordítani képi szintre nekem kell. Legyen ott fejben, hogy milyen magas a többiekhez képest, milyen a testalkata, az orra formája, milyen a szája, amikor mosolyog... Másképp mosolyog, ha nyílt személyiség vagy ha zárkózott, másképpen ha húsosak az ajkai vagy ha keskenyek, ésatöbbi. Vagy például Scott McCloud nagy hangsúlyt fektet az egyedi, jól azonosítható formájú szemekre:


A karakterlap persze az első számú segítség, mert nem kell fejben tartani mindezt, rögzíteni lehet rajta és bármikor visszamenni és megnézni.
Aztán a melós megközelítés: fotók és hacsak lehet, élő emberek tanulmányozása és lerajzolása. A fotóreferencia nagy jóság, nem fárad el és mindig ráér. Laurence Fishburne ilyen szempontból nem rossz döntés, hiszen millió kép található róla a neten. Más kérdés, hogy szinte mindegyiken szemből vagy félprofilból van, és a kamerába néz. Alulról, az álla irányából például egyetlen kép sem ábrázolja (ez a beállítás nagy mumusom...). Fényképek helyett néha ősrégi, több éves alakrajzok jutnak eszembe, amiket élő modell után rajzoltam anno, azokat kotrom elő és nézem meg. Még jobb választás az ember környezetéből valaki, a vonásait ugyan át kell alakítani, karakterre szabni, de kvázi bármikor elérhető és tanulmányozható (noha rendkívül rövid ideig, már ha olyan ismerőseid vannak, mint nekem). Pont egy Marco atya-rajzhoz a férjem arcát "használtam", mondanom sem kell, köze nincs Mr Fishburne-höz :) És persze a tükör, nagy barátunk. Egyébként néha a tükör semmit nem old meg, üllőállú bősz tekintetű cowboyokat például nehezen ábrázolok a saját arcom segítségével. Az ilyen esetekre találták ki az "arckifejezés katalógust", ahol összegyűjtve lehet megtekinteni rengeteg fotót különböző rendű és rangú, korú és külsejű emberekről, amint épp szemérmetlenül grimaszolnak! Például ez egy ilyen könyv.
Aztán vannak a tutorialok. Megintcsak Scott McCloud, aki zseniálisan magyarázza el a Képregény mestersége című könyvében, hogyan alakulnak ki az arckifejezések:


És persze az interneten fellelhető rengeteg tutorial, manga-superhero-cartoon-stb. stílusban. Ezt például a Lackadaisy szerzője készítette. Neki nehezebb - vagy könnyebb? nézőpont kérdése - dolga van, mert az egészet "el kell macskásítania". De nem csak álló, hanem mozgóképes verzióban is vannak cuccok, például ez, ami egészen használható. Ez pedig bár egyetlen hang nélkül, de igen szemléletesen mutatja, hogyan változnak az arckifejezés hatására az arc arányai, például a szemek szemöldöktől való távolsága, és hasonlók.
Észrevétlenül átcsúsztam egy másik témába, megfigyeltétek? Szerintem ugyanis az arckifejezések nem elválaszthatók a karakter önazonosságától. Egy neutrális, érzelmektől mentes arcot sokkal könnyebb mindig ugyanolyannak rajzolni, még ha netán más szögből is látjuk, anatómia és némi perspektíva ismerete megoldja a dolgot ( - írom ezt olyan könnyedséggel, amivel ábrázolni viszont mindezt nem tudom :). Tehát, az igazi kihívás szerintem az, hogy amikor valamilyen érzelem látszik a szereplőn, akkor is ő maradjon.

Steamline naptár

Mielőtt elkezdtem volna használni a Steamline agendámat, azaz bejegyzős naptáramat, készült róla néhány fotó. Kicsit csaltunk, mert a mesélő az atyát szerette volna címlapra, pedig ő Vízválasztós. És a mesélő kérése szent :)
Ilyen naptárat tervezünk 2012-re készíteni, csak Vízválasztósat. Már említettem, de még fogom szerintem néhányszor, hogy lehet jelentkezni, ha valaki szeretne.

Ami kiállítása

Készülnek már az új karakterlapok, mivel további szereplők jelennek meg hamarosan, de addig is, hadd hívjalak el titeket egy kiállítás megnyitójára.
Ami barátnőm a Vízválasztó történetének kitalálója-írója, emellett remek grafikus. 2011. február 19-én 18:00 órai kezdettel lesz szecessziós ólomüveg-hangulatú képeinek kiállításmegnyitója a Puskin mozi kávézójában.

hasznos segítség krokihoz

Az utóbbi időben szomorkásan konstatáltam, mennyire régen rajzoltam már élő modell után. Sajnos a környezetemben nincs olyan vállalkozó szellemű embertársam, akit akár ruhában, akár ruha nélkül rá tudnék venni arra, hogy akkor, amikor nekem kedvem és időm van rá, eldobjon kapát-kaszát és modellkedjen, rajzstúdióba eljárni pedig jelenleg idő hiányában szép álomnak tűnik. Így maradnak az alternatív megoldások, magyarán a fotók.
Baranya Tomi barátom révén ismertem meg ezt az oldalt, ami a krokizáshoz nagy segítség. Fél perctől 10 percig lehet beállítani az időt, utána automatikusan vált a következő fotóra. Meztelen vagy ruhás emberek, nők és férfiak, illetve állatok, ha valaki úgy érzi. Időhatékony, mert nincs töketlenkedés meg beállás-keresés két kép között, meg mindenféle kifacsart pózok is vannak, amire mondjuk a hatvan éves Jóska bácsi a rajzkörben nem biztos, hogy vállalkozna.
Én a próbához egy kellemes két perces időt adtam meg, ez mostanában, hogy elszoktam a krokitól, kihívást is jelentett, és nem volt időm a részletekkel pilinszkázni. Nagyon élveztem! Megpróbálom a dolgot napi rutinná tenni.

megfejtés és eredményhirdetés

Először is, boldog új esztendőt mindenkinek! Nem terveztem ilyen hosszan hallgatni, de némi összcsaládi betegség, majd a karácsony és a szilveszter közbeszólt. Számos dolgot át kellett gondolnom az utóbbi időben (mivel/illetve jelentős változás áll be a helyzetemben nemsokára) kezdve az időbeosztásommal, ami nem volt túl jó az utóbbi időben, hogy finoman fogalmazzak. Még most sem tiszta teljesen a rendszer, de legalább látom már, hogy mit szeretnék és nagyjából hogyan.


Közben pedig a referencia-kereső játék véget ért: a nyertes Cala :)

Íme a megfejtés:
Marco atya - Laurence Fishburne (színész)
Pjotr - Tahmoh Penikett (színész)
Dante - Tyson Beckford (modell)
Jared - Sebbal (steampunk ezermester)
fon Amber - Laurence Fishburne
Laurie - Anachronaut (jelmez- és divattervező)
Neelo - Kato (divattervező)
Uther - Andy Whitfield (színész)
Kabbon - Laurence Fishburne :)
a Baist - szintén Kato!