- ami pedig önmagában is ellentmondás, ugye.
Nemsokára befejezzük a Steamline mesét... ez pedig azt jelenti, hogy búcsúzom Monától. Kb egy éve játszom ezzel a karakterrel, ami a korábbi jópár éves gyakorlathoz képest kevés, ráadásul minden karakteremhez hajlamos vagyok hozzánőni. Mégsem túlzok, amikor azt mondom, Mona a legkedvesebb karakterem evör (eddig mindenképp). Lenne lehetőségem vele, pontosabban valaki nagyon hasonlóval tovább játszani, de az már nem lenne olyan. Monához minden hozzátartozik, a hülye cool-freak stílusa, a mély hangja, a fekete körmei, hogy imádja az epret, hogy aggodalmában a száját harapdálja. Apró marhaságok... nagyon fognak hiányozni. Ahogy hiányozni fog a többi karakter is, jk és njk egyaránt. Miattuk sem döntöttem egy Mona-klón mellett.
Most tehát kicsit gyászolok, mert hetente egyszer Monának lenni és az ő bőréből nézni tulajdonképpen a saját életemre is, az nagyon üdítő és felszabadító volt. (Khm, egyébként jelenleg igyekszem visszafogni a melodrámát :) - valójában van még néhány alkalom hátra, és azokat istenbizony ki fogom használni.)
Ugyanakkor nem meglepő, hogy a Vízválasztó megsínyli - amint az látszik is -, ha én másba teszem az energiáimat, még akkor is, ha az a Vízválasztó kistesója. Szóval biztos, hogy a képregénynek jót fog tenni, ha én nem az éppen futó mesén agyalok és nem ahhoz rajzolok, vagy nem ennyit. (Akkor vannak áthúzva a számításaim, ha az új sztorit - mert mese az lesz, csak más szereplőkkel és új helyszínen - szintén megszeretem. Erre azért van esély.) Mindenesetre, amíg rajzolok, egy kicsit ismét Mona leszek, és ez jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése