nyomhagyás papíron

Van egy történet, ami nagyon kedves a számomra. A barátaimmal közösen alakítottuk ki hónapokat töltve azzal, hogy a szereplőinek új és új vonásokat adtunk, múltat, jelent és lehetséges jövőt építettünk a számukra. Elmentünk együtt megnézni a valóságos helyszínt, összekacsintós vicceket gyártottunk, rengeteget nevettünk, és együtt sirattuk el, amikor vége lett a történetnek - mert a történetek sorsa már csak ez, hogy egyszer végük lesz.

Nos, nem szépítem. Én bőgtem a legtöbbet. :) Még javában tartott a történet, mikor már azon kezdtem el gondolkozni, hogyan menthetném el ezt a hangulatot, hogy aztán még további hónapokon keresztül élvezhessem a szereplők társaságát.
Találtam megoldást! A jó hír az volt, hogy valóban hosszú-hosszú hónapokról van szó. A rossz hír pedig az, hogy irdatlan sok munkámba és rengeteg tanulásba fog kerülni...
(tadamm, dobpergés)
KÉPREGÉNYT fogok rajzolni a Vízválasztó című történetből.

Nem rajzoltam még képregényt. Grafikus vagyok, illusztrátor leginkább, és jópár storyboard van a hátam mögött (a joghurtevésnek művészettyirül lehet, hogy többet tudnék beszélni, mint amennyit bárki elvisel) - ezek az előtanulmányaim.
Ebben a blogban nem a képregény fog szerepelni (esetleg részletek belőle), hanem a készítését dokumentálom. Azért, hogy emlékezzek: innen indultam, és ide jutottam aztán, és közben miként éreztem magam.
Nyomhagyás papíron. Vagy akárhol.