"Ha nincs meg benned a gyermeki lelkesedés, véged. A profizmus meg a határidő betartása csak egy dolog" - mondja Futaki Attila az Index cikkében.
Olvastam ezt a cikket pár hete, és forog bennem ez a néhány mondat.
Gyerekkoromban járt nekünk a Füles, és abban először mindig a pár oldalas képregényrészt kerestem meg (jól emlékszem, hogy volt ilyenből több is?), és imádtam. Zórád Ernőt különösen. Aztán volt egy Winnetou képregénykönyvünk, azt is nagyon szerettem, a napokban kerestem is Anyuéknál, persze valahova elrekkentette valaki, nem találtam. Aztán kedvelem a mangákat, de nem nézegettem olyan rengeteget belőlük. Mindegy, a lényeg hogy vannak ilyen képregényes emlékeim - de nagyon nem vagyok képregényrajongó. A Sin Citytől egyenesen félek. Szóval innen hiányzik a szenvedélyes szeretet...
Viszont a sztorit imádtam! :) Nagyon jó (volt) Monának lenni, minden percét élveztem, azokat is, amikor küszködtettük a különfellét, meg azokat is, amikor a szereplők hatottak egymásra.
Ez az én szenvedélyes szeretetem, vagy gyermeki lelkesedésem, ami remélhetőleg elviszi a hátán a képregényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése