karakterlapok: Romeo - arc

Romeo fotója aztán végképp nem olyan volt, amilyennek látni szeretném őt a képregényben. Jóképű ez a srác, szó se róla, de valahogy hideg lábrázást kapok ha ránézek, nem tehetek róla. A fotó alapján készült el a fiús tabló - amin tulajdonképpen sajnos egyikük arca sem jó egyébként - és nem szerettem már akkor sem, nem éreztem a srácot, az arcát, semmit. Ez a fotó volt az:



Próbáltam olyanra rajzolni, hogy megtartsam az alapvető jellegzetességeket, mégis jobban az én szám íze szerint való legyen (ha már kb a komplett örökkévalóságot fogom vele - is - eltölteni...). Asszem sikerült :)
Íme Romeo Donderra, a meglehetősen kölyökképű és tejfelesszájú firenzei építész. Inkább fiús, mint férfias, az arca-állkapcsa finom és keskeny. Haja, szeme barna. A szemei nagyok és nyitottak, Romeo ugyanis nyílt figura, nemhogy nyílt sisakrostéllyal, de levett sisakkal közelít. Orra, szája is puha, inkább kölykös, a borosta-szakáll keményít csak az összhatáson valamelyest. A haja szertelen, széttúrt. Amivel vigyáznom kell az ő arcával kapcsolatban, az pont ez a kölykösség: könnyen átfordulhat túl fiatalba, túl naivba, akkor pedig használhatatlan lesz.
Kellene még néhány arckifejezés, de ennyire volt kapacitásom.

karakterlapok: Cleo - testalkat

Elkészült Cleohoz a karakterlap második fele is, a testalkat-rajz a különböző öltözékekkel. Íme:

welcome back, myself :)

Hol is kezdjem? Az elmúlt időszak elég sűrűre sikeredett, volt egy nagyobb és több kisebb lélegzetű munkám - weboldalt terveztem, illusztrációkat készítettem, úgy néz ki, hogy most koncepteket fogok -, és mivel véges időt kell beosztanom, nem sikerült minden fontosra juttatnom belőle. Ezt sínylette meg szegény Vízválasztó alaposan.
Közben egy kedves ismerősömmel beszélgettünk az ő egyik, elég sok területet lefedő ötletéről, amire egyszerűen képtelen (volt) időt szakítani, a napi munka mellett. Azt tanácsoltam neki, hogy mivel a megrendelő, a munka, a saját munkamorálja és a gázszámla nem fog változni, változtasson ő: különítsen el egy adag időt magának valamelyik napon arra, hogy aznap a saját ötletén dolgozik. Legyen ez az idő éppúgy "szent" és bekalkulált, mint amit a mások dolgaira szán. Úgy tűnik, több más impulzus mellett, talán ez volt számára az utolsó lökés ahhoz, hogy belekezdjen (noha nem tudom, hogy így csinálja-e, de nem is ez a lényeg, hanem hogy csinálja).
Igen.
Ha ilyen okos vagyok másoknak, miért nem vagyok ilyen okos magamnak? Miért várom azt, hogy majd egyszercsak kevesebb lesz a dolgom és minden időmet a Vízválasztónak szentelhetem? Ha meg akarom tényleg csinálni, ha fontos annyira, hogy időt, energiát szánjak rá, ha hajlandó vagyok változtatni a hozzáállásomon - akkor miért nem teszem ezt? Szóval, követni fogom a saját tanácsomat. Befejeztem azt a munkát, amit már nagyon le kellett adnom, a többihez pedig eleve így fogok hozzá.

Elsőként Cleot rajzolom újra. Az idő- és energiahiány mellett ez volt a másik ok, hogy nem rajzoltam: nem tetszett Cleo, és úgy éreztem, képtelen vagyok jobban megcsinálni. Ma nekiálltam és úgy tűnik, az lesz a legjobb, ha megpróbálok visszatérni az eredeti arc jellegéhez, mégiscsak azt érzem mind közül a legigazibbnak...

Cleo karakterlap WIP

Azt gondoltam megpróbálom valahogy megmutatni, hogyan gondolkodom. Kérnék visszajelzést, hogy érdekesek-e az ilyen jellegű bejegyzések, vagy sem. És ha nem, akkor mik lennének érdekesek. (Nyilván aki ezer éve csinál képregényt, annak semmi újat nem mondok, sőt :)

Cleo arca is egy fotóból indult volna el, de amikor ez a fénykép előkerült, már játszottunk egy ideje, és amilyennek én elképzeltem a karaktert, nem ilyen volt:


Nagyon kedves ez a lány, de számomra élénkséget, öntudatosságot, és egyfajta vidám ravaszságot sugárzik az arca - Cleo ezzel szemben bár szintén kedves, bájos, de rendkívül visszafogott, félénk, naív és eleinte rém zárkózott, helyenként kissé undok is. Ugyanakkor nyilván próbáltam valami hasonlóságot is belevinni a karakterébe a képhez képest, tehát kicsit szögletesebb, vékonyabb-hegyesebb arcot rajzolni - így született az első rajz, ami igen kedves nekem, mert elkapta, amit gondoltam akkor a karakterről (itt már kicsit nyitottabb is volt), de aztán a következő képeken nem sikerült ugyanúgy lerajzolnom, ráadásul most már ingadozom, hogy melyik kép a legjobb - szóval kb ahány rajz, annyiféle Cleo volt eddig. Az elsőn a száját és az arca formáját szeretem, a másodikon a haját és hogy könnyen tudom ezt az orrot rajzolni, a harmadikon a kislányos kedvességét:


Most pedig megpróbáltam rendbe tenni a lányt és ezt az egészet összegyúrni valamiféle közös nevezőre. A macskás szemeit meghagytam, a szája formáját is igyekeztem, de az orra azt hiszem áldozatul esett az általános jobbító szándéknak, illetve az első két képhez képest az arcformáját is lágyítottam, mert a szögletes áll miatt nagyon fiús benyomást keltett. Most ilyen, vékony és kortalan, kicsit franciás (?)... remélhetőleg ez valamiféle véglegesféle verzió. Ugyan a szemből ábrázolt nézettel nem vagyok megelégedve, de Monánál sem voltam, nem érdekes. (Maga a karakterlap - vagy ahogy kijavítottak a minap, referencialap :) erősen vázlatszerű, de az jó így.)

arckifejezések

Felmerült már többször beszélgetésekben-levelezésben - amikből szívesen idéznék mert tanulságosak, de naná, hogy pont most nem találom őket, pedig jelentős időt elizéltem a kereséssel) -, hogy önazonos arcokat bizony nem teljesen egyszerű (khm) rajzolni, amíg bele nem jön az ember egy-egy karakterbe. A következőnél meg kezdődik minden előlröl. Ismét karakterlapokkal küzdök, úgyhogy a dolog persze aktuális.
Hogyan lehetne ezt megkönnyíteni? Mi kellhet ahhoz, hogy az ember olyan figurát rajzoljon, aki aztán végig hasonlít saját magára? Szerintem elsősorban átgondoltság. Ilyen szempontból könnyebb dolgom van, mivel már a játék elején kitaláltuk, melyik szereplő hogyan néz ki, bár lefordítani képi szintre nekem kell. Legyen ott fejben, hogy milyen magas a többiekhez képest, milyen a testalkata, az orra formája, milyen a szája, amikor mosolyog... Másképp mosolyog, ha nyílt személyiség vagy ha zárkózott, másképpen ha húsosak az ajkai vagy ha keskenyek, ésatöbbi. Vagy például Scott McCloud nagy hangsúlyt fektet az egyedi, jól azonosítható formájú szemekre:


A karakterlap persze az első számú segítség, mert nem kell fejben tartani mindezt, rögzíteni lehet rajta és bármikor visszamenni és megnézni.
Aztán a melós megközelítés: fotók és hacsak lehet, élő emberek tanulmányozása és lerajzolása. A fotóreferencia nagy jóság, nem fárad el és mindig ráér. Laurence Fishburne ilyen szempontból nem rossz döntés, hiszen millió kép található róla a neten. Más kérdés, hogy szinte mindegyiken szemből vagy félprofilból van, és a kamerába néz. Alulról, az álla irányából például egyetlen kép sem ábrázolja (ez a beállítás nagy mumusom...). Fényképek helyett néha ősrégi, több éves alakrajzok jutnak eszembe, amiket élő modell után rajzoltam anno, azokat kotrom elő és nézem meg. Még jobb választás az ember környezetéből valaki, a vonásait ugyan át kell alakítani, karakterre szabni, de kvázi bármikor elérhető és tanulmányozható (noha rendkívül rövid ideig, már ha olyan ismerőseid vannak, mint nekem). Pont egy Marco atya-rajzhoz a férjem arcát "használtam", mondanom sem kell, köze nincs Mr Fishburne-höz :) És persze a tükör, nagy barátunk. Egyébként néha a tükör semmit nem old meg, üllőállú bősz tekintetű cowboyokat például nehezen ábrázolok a saját arcom segítségével. Az ilyen esetekre találták ki az "arckifejezés katalógust", ahol összegyűjtve lehet megtekinteni rengeteg fotót különböző rendű és rangú, korú és külsejű emberekről, amint épp szemérmetlenül grimaszolnak! Például ez egy ilyen könyv.
Aztán vannak a tutorialok. Megintcsak Scott McCloud, aki zseniálisan magyarázza el a Képregény mestersége című könyvében, hogyan alakulnak ki az arckifejezések:


És persze az interneten fellelhető rengeteg tutorial, manga-superhero-cartoon-stb. stílusban. Ezt például a Lackadaisy szerzője készítette. Neki nehezebb - vagy könnyebb? nézőpont kérdése - dolga van, mert az egészet "el kell macskásítania". De nem csak álló, hanem mozgóképes verzióban is vannak cuccok, például ez, ami egészen használható. Ez pedig bár egyetlen hang nélkül, de igen szemléletesen mutatja, hogyan változnak az arckifejezés hatására az arc arányai, például a szemek szemöldöktől való távolsága, és hasonlók.
Észrevétlenül átcsúsztam egy másik témába, megfigyeltétek? Szerintem ugyanis az arckifejezések nem elválaszthatók a karakter önazonosságától. Egy neutrális, érzelmektől mentes arcot sokkal könnyebb mindig ugyanolyannak rajzolni, még ha netán más szögből is látjuk, anatómia és némi perspektíva ismerete megoldja a dolgot ( - írom ezt olyan könnyedséggel, amivel ábrázolni viszont mindezt nem tudom :). Tehát, az igazi kihívás szerintem az, hogy amikor valamilyen érzelem látszik a szereplőn, akkor is ő maradjon.

karakterlapok: Marco atya - testalkat

Végre kész lettem Marco atya karakterlapjának hiányzó részével, a testalkat-rajzzal. Lehetett volna még kreálni egy-két ruhavázlatot a pasinak (például mi van nyáron, amikor nem papos játszóruhában van?), de kezdetnek ennyi is elég bőven.
Izgalmas volt egyébként elmélyedni a papi öltözékek rejtelmeiben, például most már tudom, hogy a nyakbavaló kis fehér cucc a kolláré, az övet cingulumnak hívják, és van a reverendának egy olyan változata, ami bő, nem jár hozzá cingulum, viszont körgallér igen, ez a cimáda. :)

karakterlapok: Marco atya - arckifejezések

Elkészültem a másik főszereplő (erről írok később), az atya karakterlapjával. Nem vagyok teljesen elégedett, de nagyjából jó lesz.
Marco atya külsejére egészen egyértelmű utasításokat kaptam :) ugyanis határozottan és egyértelműen hasonlít Laurence Fishburne-re - viszont fehér férfi. Ettől pedig bár könnyebb volt rajzolni őt (hiszen a nevezett úrról számos fotó áll rendelkezésre), de ebben volt a nehézség is, hiszen konzekvensen kicsit másmilyen kellett, hogy legyen. Marco atya magas, erős és izmos testfelépítésű, 50 év körülinek tűnő, szicíliai férfi. Rövidre nyírt sötét haja halántékon őszül, körszakálla van, szúrós tekintete és érzékien cakkos ajkai - itt említeném a mosolyát, ami lefele görbül, nem tudom, ezt sikerült-e jól megragadnom, mindenesetre még komplett oldalaim lesznek gyakorolni.
A testalkat-rajzokat később rakom fel, mivel azok még nincsenek kész.

karakterlapok: Mona

Az első szereplő, akihez karakterlapot rajzoltam, Mona. Azért választottam őt, mert ő volt az általam kitalált és mozgatott szereplő a játékban, ezért ő az, akiről mindent tudok, és akit emiatt a legkönnyebb rajzolnom - a hazai pálya előnyei, ugye.
Ettől függetlenül már nála is piszok nehéz volt konzekvensnek maradni, és minden szögből ugyanolyan orrot, szájat, arcélt rajzolni, akkor is ha sír, ha nevet, vagy ha bosszús.
Lássuk, miből áll össze Mona külseje: viszonylag keskeny az arca, enyhén hegyes az álla. Kerek, szedett szemöldöke van, a szemét erősen festi és a szemhéját gyakran félig hunyva tartja (de legalábbis nem néz tágra nyílt szemekkel). Az orra fitos, a szája telt, és van három piercingje: egy-egy karika a szája sarkaiban, és egy kis kő az orra jobb oldalán. A bőre nagyon világos, a haja fekete, a szemei világoszöldek (ha színek nem látszanak, a hiba nem az Ön készülékében van ;).
Elméletben ezt a sok szöveget rá szokás írni a karakterlapra, én ezt nem tettem meg, szóval vegyük ezt egy hiánypótló leírásnak. Az egész rajz amúgy is nagyon hevenyészett, de nekem pont elég. (Lehet csinálni hét nyelven beszélő meseszép karakterlapokat, a neten böngészve láttam kismilliót, bár azok inkább játékosok saját karaktereihez készültek).


A testét talán könnyebb volt lerajzolni, itt főleg a testalkatra kell figyelni, hogy ne legyen az összes szereplő egyforma - meg akkor már néhány ruhát is ráadtam.
Mint egy öltöztetőbaba, nem? :)