Romeo fotója aztán végképp nem olyan volt, amilyennek látni szeretném őt a képregényben. Jóképű ez a srác, szó se róla, de valahogy hideg lábrázást kapok ha ránézek, nem tehetek róla. A fotó alapján készült el a fiús tabló - amin tulajdonképpen sajnos egyikük arca sem jó egyébként - és nem szerettem már akkor sem, nem éreztem a srácot, az arcát, semmit. Ez a fotó volt az:
Próbáltam olyanra rajzolni, hogy megtartsam az alapvető jellegzetességeket, mégis jobban az én szám íze szerint való legyen (ha már kb a komplett örökkévalóságot fogom vele - is - eltölteni...). Asszem sikerült :)
Íme Romeo Donderra, a meglehetősen kölyökképű és tejfelesszájú firenzei építész. Inkább fiús, mint férfias, az arca-állkapcsa finom és keskeny. Haja, szeme barna. A szemei nagyok és nyitottak, Romeo ugyanis nyílt figura, nemhogy nyílt sisakrostéllyal, de levett sisakkal közelít. Orra, szája is puha, inkább kölykös, a borosta-szakáll keményít csak az összhatáson valamelyest. A haja szertelen, széttúrt. Amivel vigyáznom kell az ő arcával kapcsolatban, az pont ez a kölykösség: könnyen átfordulhat túl fiatalba, túl naivba, akkor pedig használhatatlan lesz.
Kellene még néhány arckifejezés, de ennyire volt kapacitásom.
"Figyu, Mona, jó lesz ez... Ő. Csak remélni tudom, hogy estére nem vagyok ilyen szakállas. Minden reggel borotválkozom... Mi lenne, ha megengeded, ha csak olyan jelzés értékűen épphogy pöttyöznél egy kicsit, mint az első sor középsőn? Hm? Jól van, ne nézz így, már itt sem vagyok. Megyek a piac fele is, majd hozok epret, nyugi."
VálaszTörlés"Umm. ... Cigit is hozz."
VálaszTörlés