részletek

A nyolcadik oldal kapcsán jutott eszembe, hogy van néhány olyan rajzi részlet, amire én büszke vagyok vagy más okból szeretem, de a történet szempontjából lényegtelen, nem időszerű, vagy kicsike. Díszek, részletek, különösen jól sikerült kabátgombok :) Ezek közül mutatok most meg nagyobban néhányat.

Az első és az utolsó a Prológusból van, gondolák és az Atya köpenyének részlete, amin - gondolom nem árulok el titkot, hiszen remélhetőleg látszik rajta - Velence házai, a víz és a víz alatti cölöpök alkotnak sormintát. A középső a nyolcadik oldal bábszínháza - az ornamentika olyan kicsi, hogy ki kellett nagyítanom, hogy jobban lehessen látni. Az a minta egyébként a véletlen műve. Rajzoltam egy cirádát és leduplikáltam-megtükröztem, hogy átvigyem a másik oldalra is (bizony, néha "csalok" egy kicsit ;) és annyival szebb, teljesebb lett így az eredeti minta, hogy így hagytam. Ez egy jó trükk egyébként, sokszor tudatosan alkalmazom.

Luca széke - 6. oldal

Ez az oldal kb háromnegyed évig készült, asszem benevezem a Guinessbe. Szegény Mona, ennyi ideig utazni Rómából Velencébe...
Elkezdtem a következő oldalt, most tele vagyok friss energiákkal.

1. fejezet, 4-5. oldal

"Lopott" percekben, este-éjjel, szinte vonalról vonalra abbahagyva és újrakezdve, a "B" oldal első kockáját vagy ötször újrarajzolva, közben számos felismeréshez jutva és ötletekkel gazdagodva a közeli és a távoli jövőt tekintve.
Hölgyeim és Uraim, nem csalás, nem ámítás! Ez a következő oldalpár.

vonalrajz

A számszakilag hatodik oldal kész vonalrajza "színezés" előtt.

karakterlapok: Romeo - arc

Romeo fotója aztán végképp nem olyan volt, amilyennek látni szeretném őt a képregényben. Jóképű ez a srác, szó se róla, de valahogy hideg lábrázást kapok ha ránézek, nem tehetek róla. A fotó alapján készült el a fiús tabló - amin tulajdonképpen sajnos egyikük arca sem jó egyébként - és nem szerettem már akkor sem, nem éreztem a srácot, az arcát, semmit. Ez a fotó volt az:



Próbáltam olyanra rajzolni, hogy megtartsam az alapvető jellegzetességeket, mégis jobban az én szám íze szerint való legyen (ha már kb a komplett örökkévalóságot fogom vele - is - eltölteni...). Asszem sikerült :)
Íme Romeo Donderra, a meglehetősen kölyökképű és tejfelesszájú firenzei építész. Inkább fiús, mint férfias, az arca-állkapcsa finom és keskeny. Haja, szeme barna. A szemei nagyok és nyitottak, Romeo ugyanis nyílt figura, nemhogy nyílt sisakrostéllyal, de levett sisakkal közelít. Orra, szája is puha, inkább kölykös, a borosta-szakáll keményít csak az összhatáson valamelyest. A haja szertelen, széttúrt. Amivel vigyáznom kell az ő arcával kapcsolatban, az pont ez a kölykösség: könnyen átfordulhat túl fiatalba, túl naivba, akkor pedig használhatatlan lesz.
Kellene még néhány arckifejezés, de ennyire volt kapacitásom.

karakterlapok: Cleo - testalkat

Elkészült Cleohoz a karakterlap második fele is, a testalkat-rajz a különböző öltözékekkel. Íme:

welcome back, myself :)

Hol is kezdjem? Az elmúlt időszak elég sűrűre sikeredett, volt egy nagyobb és több kisebb lélegzetű munkám - weboldalt terveztem, illusztrációkat készítettem, úgy néz ki, hogy most koncepteket fogok -, és mivel véges időt kell beosztanom, nem sikerült minden fontosra juttatnom belőle. Ezt sínylette meg szegény Vízválasztó alaposan.
Közben egy kedves ismerősömmel beszélgettünk az ő egyik, elég sok területet lefedő ötletéről, amire egyszerűen képtelen (volt) időt szakítani, a napi munka mellett. Azt tanácsoltam neki, hogy mivel a megrendelő, a munka, a saját munkamorálja és a gázszámla nem fog változni, változtasson ő: különítsen el egy adag időt magának valamelyik napon arra, hogy aznap a saját ötletén dolgozik. Legyen ez az idő éppúgy "szent" és bekalkulált, mint amit a mások dolgaira szán. Úgy tűnik, több más impulzus mellett, talán ez volt számára az utolsó lökés ahhoz, hogy belekezdjen (noha nem tudom, hogy így csinálja-e, de nem is ez a lényeg, hanem hogy csinálja).
Igen.
Ha ilyen okos vagyok másoknak, miért nem vagyok ilyen okos magamnak? Miért várom azt, hogy majd egyszercsak kevesebb lesz a dolgom és minden időmet a Vízválasztónak szentelhetem? Ha meg akarom tényleg csinálni, ha fontos annyira, hogy időt, energiát szánjak rá, ha hajlandó vagyok változtatni a hozzáállásomon - akkor miért nem teszem ezt? Szóval, követni fogom a saját tanácsomat. Befejeztem azt a munkát, amit már nagyon le kellett adnom, a többihez pedig eleve így fogok hozzá.

Elsőként Cleot rajzolom újra. Az idő- és energiahiány mellett ez volt a másik ok, hogy nem rajzoltam: nem tetszett Cleo, és úgy éreztem, képtelen vagyok jobban megcsinálni. Ma nekiálltam és úgy tűnik, az lesz a legjobb, ha megpróbálok visszatérni az eredeti arc jellegéhez, mégiscsak azt érzem mind közül a legigazibbnak...

Cleo karakterlap WIP

Azt gondoltam megpróbálom valahogy megmutatni, hogyan gondolkodom. Kérnék visszajelzést, hogy érdekesek-e az ilyen jellegű bejegyzések, vagy sem. És ha nem, akkor mik lennének érdekesek. (Nyilván aki ezer éve csinál képregényt, annak semmi újat nem mondok, sőt :)

Cleo arca is egy fotóból indult volna el, de amikor ez a fénykép előkerült, már játszottunk egy ideje, és amilyennek én elképzeltem a karaktert, nem ilyen volt:


Nagyon kedves ez a lány, de számomra élénkséget, öntudatosságot, és egyfajta vidám ravaszságot sugárzik az arca - Cleo ezzel szemben bár szintén kedves, bájos, de rendkívül visszafogott, félénk, naív és eleinte rém zárkózott, helyenként kissé undok is. Ugyanakkor nyilván próbáltam valami hasonlóságot is belevinni a karakterébe a képhez képest, tehát kicsit szögletesebb, vékonyabb-hegyesebb arcot rajzolni - így született az első rajz, ami igen kedves nekem, mert elkapta, amit gondoltam akkor a karakterről (itt már kicsit nyitottabb is volt), de aztán a következő képeken nem sikerült ugyanúgy lerajzolnom, ráadásul most már ingadozom, hogy melyik kép a legjobb - szóval kb ahány rajz, annyiféle Cleo volt eddig. Az elsőn a száját és az arca formáját szeretem, a másodikon a haját és hogy könnyen tudom ezt az orrot rajzolni, a harmadikon a kislányos kedvességét:


Most pedig megpróbáltam rendbe tenni a lányt és ezt az egészet összegyúrni valamiféle közös nevezőre. A macskás szemeit meghagytam, a szája formáját is igyekeztem, de az orra azt hiszem áldozatul esett az általános jobbító szándéknak, illetve az első két képhez képest az arcformáját is lágyítottam, mert a szögletes áll miatt nagyon fiús benyomást keltett. Most ilyen, vékony és kortalan, kicsit franciás (?)... remélhetőleg ez valamiféle véglegesféle verzió. Ugyan a szemből ábrázolt nézettel nem vagyok megelégedve, de Monánál sem voltam, nem érdekes. (Maga a karakterlap - vagy ahogy kijavítottak a minap, referencialap :) erősen vázlatszerű, de az jó így.)

Armadai triptichon

Szám szerint ez a negyedik triptichon és egyben az utolsó kép (de most már tényleg!), amit a Steamline meséhez rajzoltam - rekord sebességgel, négy nap alatt. A mesét befejeztük, és hála a mesélő és a többi játékos türelmének, ezt olyan lassan tettük, hogy még én is megnyugodva tudtam elengedni a sztorit és az imádott jk-kat és njk-kat.


a Baist: Fennisből (azaz Velencéből) érkezett egy viharhajó kapitányaként, az események szerencsétlen láncolatában holtpolgárrá (vámpírrá) lett, kb azóta nem használja a valódi nevét. Sorsát méltósággal és nemes eleganciával viseli.
Uther Doul: a mese bevallottan China Miéville Armada című könyvének világára épült, és ez a szereplő is átkerült - amit én puszta véletlenségből tudok, mivel nem olvastam a könyvet. Nálunk laza, jó humorú és veszélyes harcos, meglepő szenvedéllyel a régiségek iránt. :)
Kabbon Mortel: belül vérbeli kalóz, mocskos szájú és semmitől sem riad vissza - kívülről úriember (noha modora kissé sikamlós), udvarias és előzékeny, ugyanakkor persze keménykezű vezető és a kémhálózat feje.
Ők Armada, a hajókból összekötött különös kalózváros megálmodói, és titkos vagy nem is annyira titkos urai és parancsolói.

A háttérben a hármas spirál triskelion görögül, triskele a keltáknál, trinacria Szicíliában. Koreában hasonló jel ismert sam tageuk, Japánban tomoe néven. Számos jelentése van, például a születés-halál-újjászületés hármas ciklusa, test-lélek-szellem, a fogyó-hízó-telehold, a kelta kozmonológia erői: föld-tenger-ég. Folyamatos mozgást jelképez az időben, teljessége kifejezi a tökéletességet és a harmóniát. Jelen esetben én a három különböző attitűdű férfi (herceg-harcos-martalóc) szövetsége miatt használtam fel.

Shatter triptichon

Elkészült rohamtempóban a harmadik triptichon, a shatter. Technikai okokból sietnem kell velük, és most kicsit fáradt vagyok, pedig még az armadai hátra van.

Naptár, pontosabban agenda készül belőlük játékosi használatra. Jövőre a Vízválasztó szereplőiről tervezünk készíteni egyet - ami ha érdekel titeket, szóljatok, előrendelést felveszünk. Lehet a blogban kommentet hagyni, vagy írjatok e-mailt.


Bal oldalon Laurie Hervitt "Fiend" fon Amber látható, a legcsinosabb ifjú cápa egész Shatteriában. ;) Középen Lasseido fon Amber, aki meglepő és erős hasonlóságot mutat Marco atyával, és ez nem a véletlen műve. Jobb oldalon pedig Penelope (Neelo) "Khinna" fon Amber.
A két szélső szereplő ikrek, fogadott unokaöccse és unokahúga a középső figurának. Bonyolult, de van benne rendszer :)

work in progress

Az előző bejegyzés óta nehéz volt újra elkezdenem rajzolni. De kicsi furfanggal rávettek, amit ezúton is köszönök. Így most befejezésként a Steamline meséhez még két triptichon készül, kb a főbb mellékszereplőkkel. Itt van egy közülük, Laurie. Egyelőre csak fekete-fehér változatban létezik, ám ez nem sokáig marad így.

Mona és Pjotr

- a háttérben pedig egy fontos mellékszereplő, a Bukott.
Ezt még szintén nem mutattam itt, habár a színes verziója szerepel máshol - csak hogy a régebbi rajzok is felkerüljenek. Személyes kedvencem a kávé illatfelhője.

Havasvárak triptichon - a srácok

Hogy befejeztem ezt a képet, Csillnek köszönöm. Nem tudtam, mit csináljak a srácokkal, mit adjak rájuk, hova tegyem a kezüket, nyűglődtem, küszködtem, ott tartottam, hogy hagyom az egészet a csudába... de aztán megtudtam véletlenül, hogy ő direkt ennek a képnek tart fönn egy helyet a falon. Hogy várja.
Köszönet tehát neked, Tündér. Egyedül a te verziódon kacsint Dante.


EDIT: hiánypótlás...
A bal oldali fazon a nagy arcú, dögös, vidám Dante, aki az entrópia területén és a szellemvilágban "érdekelt". A Vízválasztó történetében megjelenik már, de igazából a Steamline-ban vált központi szereplővé.
A középső Jared Khem, az elme-terek mérnök, az utolsó úriember az északi féltekén. :) Mindig kedves, jó modorú és visszafogott, valóban nem is értem, hogyan vehették rá a többiek, hogy pózoljon a képen ;) Talán mert valójában kifogástalan a humorérzéke is.
A jobb oldali srác pedig Pjotr Ivanovics Novikov, a szívem-egyik-csücske Medve. A Vízválasztó elejétől fontos szereplő, anyag-erők szférákban otthonos, kiugrott zsoldos-mesterlövész és ékszerész.

varázslat - melyik legyen? 2. felvonás

- azaz varázslat célszemélyre.
Tehát, ez az ötödik oldal egy kockája lesz, ahol Marco atya Monára varázsol, így cselekvés közben is meg lehet figyelni, hogy melyik verzió működőképes.
(A második fraktálos verziót kivettem a lehetségesek közül egyenlőre.)Szerintem az első, ecsetes verzió nagyon: látszik, ki varázsol és kire. A fraktálos változatnál nem tudok igazán irányultságot adni, annyit tudtam kitalálni, h a csillag közepe arra a személyre esik, aki varázsol. Ennek a verziónak tagadhatatlan előnye, hogy tök szeretem :) A harmadik, szecessziós változatnál megint csak lehet irányultságot megadni, de tény, hogy merev.
Arra gondoltam még ennél az utolsónál, hogy nem szec minták, hanem fraktálrészletek, vagy éppen ilyen füstös-ecsetes foltok is kerülhetnének a körgyűrűkbe. Esetleg lehetne kombinálni az ecseteket a gyűrűkkel, hogy ne legyen olyan elfolyós érzés.
Hm?

varázslat - melyik legyen?

Engedve a nyomásnak ;) csináltam négy változatot ugyanarra a témára, jelesen a varázslatra. Az első egy ecset-szett segítségével készült, a második és harmadik egy fraktál két változatával, a negyedik általam rajzolt szecessziós mintákkal.

Szerintetek melyik a legjobb, ha kizárólag a külcsínt nézzük? - figyelembe véve, hogy az adott képregényben kellene megjelennie vizuálisan jelezve, hogy kérem itten varázslat történik. (Nem ígérhetem meg, hogy biztosan a megszavazottat választom, de nagyon érdekel a véleményetek, és ha nem ütközik más, gyakorlati szemponttal, azt fogom.)

A belbecset tekintve az ecsetes verzió a legjobb, mivel ahhoz nem kell megtanulnom fraktálokat csinálni, illetve nem töltöm a fél életem szecessziós körgyűrűk rajzolgatásával... (Egyébként ha a kép ismerős, az nem véletlen: a Marco Angyalairól elzavartam a csajokat, és megkértem a Padrét, ugyan hunyja már le a szemét :)



EDIT: közben rájöttem, hogy ez így csalóka, mert nincs a képen történés., másik személy akire varázsol, illetve valódi tér (személyek egymáshoz képesti viszonya). Szóval készül egy olyan is, kérek egy kis türelmet!

Lora - az első rajz

Még egy régiség! Khm, szó szerint... a kvázi-szakszervezetis Lora ugyanis (SPOILER! SPOILER! :) bukott angyal, aki váratlan lehetőségképp testhez jutott.

A vonalrajzot töltöttem ide, még ha háttér nélkül kicsit fura is, mert a színeset máshol is megnézhetitek, például itt (ahol a színes képek mappában a többi is megtalálható), vagy itt, ahol nagyon jó kis kommentek érkeztek hozzá.
Ez a rajz készült róla legelőször, és nem igazán vagyok vele elégedett. Mivel Lora játékos karakter, igyekeztem nagyon olyanra rajzolni, amilyennek a "gazdája" megálmodta, pontosabban a fotóhoz hasonlóra, amit mutatott róla. A helyzetemet az sem könnyítette meg, hogy Bride szintén grafikus, ráadásul nagyon jó. Magyarán meglehetősen izgultam, hogy fog-e tetszeni neki. Tetszett, de valahogy azt hiszem mind tudtuk, hogy nem olyan lett mégsem, mint amilyenre szerettem volna.
A legközelebbi alkalom, hogy Lorát rajzoltam, a Steamline csajok kép volt, ahol már jobban el mertem rugaszkodni a referenciától. Aztán izgulhattam megint... de Bride azt mondta, hogy oké, akkor innentől tekintsük azt Lora offisöl arcának. Szóval végül is ez egy sikersztori :)

Slut Blue Magical Vodka

Addig, amíg nincs új mutatnivaló, ilyen régiségekkel szúrom ki a szemetek - viszont sehol máshol nem publikáltam, és nem is fogom valószínűleg.
Ez a mesében a Pjotr által készített kerítésszaggató, türkizen irizáló, mágikus pálinka "címkéje" - nem annyira címkeszerű, ám szeretem: nem akartam túl nagy effortot beletenni, ahhoz képest nem lett rossz, és vicces volt rajzolni.

Havasvárak triptichon

Alább látható, mit csináltam már egy ideje az ötödik oldal megrajzolása helyett (a harmadik és a negyedik már kész, de úgy érthetőbb, ha együtt rakom fel őket.) Ez a kép a történet folytatásához, a jelenlegi Steamline játékhoz készült. A mesélő szerint fanatikus vagyok... (jelzem, nem csak én :)


Balról Kathleen, középen Lora, jobbról Mona. Lora göndör hajával megküzdöttem, legközelebb nemtom talán úszósapkát kellene ráadnom. A háttér mintáinak színezése szintén beletelt némi időbe - a minták maguk apróságokban térnek egyébként el egymástól.

egy kocka élete

A múltkor megmutattam, milyen egy oldal vázlata - ez a bejegyzés most egy kocka megrajzolásának folyamatát mutatja meg, krumplifázistól a kész rajzig. Az egyszerűség kedvért származzon ez a kocka a már mutatott vázlatoldalról. (Kicsit talán bonyolított a folyamat, de eddig ez vált be.)
Az első kép a "ronda krumpli" fázis, amikor még csak azt próbálgatom, melyik kockába mi kerüljön, mit kellene a szereplőknek csinálniuk egyáltalán, és egymáshoz képest hogyan helyezkedjenek el. Itt és most kicsit csaltam: a krumplik már nem voltak meg, így utólag gyártottam egyet, de az eredeti is nagyon hasonló volt ehhez. A krumpli ronda és gyors és így szívbaj nélkül kitörlöm, ha nem tetszik, azért szeretem.
A második kép az a fázis, amit már mutattam: itt próbálom meg beállítani, hogy ki mit csinál a kezeivel, kb. milyen arcot vág, milyen ruhát visel. Azért kell, mert így jobban átlátom az egész oldalt. Sok marhaság ilyenkor derül ki, hogy nem is működik, pl, hogy nem logikus a cselekvési sor (vagy minek nevezzem).
A harmadik kép a vázlat finomítása, ez már az átrajzolást előlegezi meg (ha valami nagyon jól sikerül, akkor egy-az-egyben átemelem a kész rajzba). Ha korábban már megjelent egy tárgy (esetleg más nézőpontból), itt rajzolom meg, hogy ugyanolyan legyen. Azért más, mint a kész kocka, mert még tele van keresővonallal és az egymást takaró dolgok átlátszanak egymáson, hogy lássam, melyik vonal merre megy és merre kell majd kanyarítanom.
A negyedik kép pedig a kész rajz, ez nem hiszem, hogy túl nagy magyarázatot igényelne: minden vonal a helyére kerül, és kialakulnak a vonalvastagságok is. Itt tónusok nélkül mutatom, hogy jobban látszódjon a különbség-hasonlóság a korábbi fázisokkal.

vázlat

Gondoltam mutatok egy vázlatot (egyelőre úgysincs más).
Szóval, amikor elkezdek gondolkodni egy oldalon, először csinálok egy nyers firkát, amin tulajdonképpen csak ronda krumplik vannak. Ilyenkor még kb nyolcvanszor átalakítom, vagy kidobom az egészet a francba, szóval nem lenne túl sok értelme kidolgozni. Ez után csinálok egy ilyen vázlatot, hogy nagyjából lássam az arckifejezéseket. Sajnos többnyire mikor már kész van, akkor döbbenek rá, hogy úgy rossz, ahogy van és utálom, és mehetek vissza a krumplikhoz. :)
Ez például az első fejezet második oldala:


Az első elképzelés az volt, hogy a fölső három kockába kb ugyanaz a nézőpont és kivágás kerül (cigire gyújt, belekortyol a kávéba és nagysokára megszólal). De a cigire gyújtás inkább az előző oldalra került, és akkor már ezeket is átalakítottam, hogy mozgalmasabb legyen, ráadásul így több oldalról meg tudom mutatni a főszereplő arcát. (Az előző ötlet viszont talán jobban kiemelte a hosszas csöndet és így végső soron Mona egy jellemző vonását.)