méla csend(nek tűnő egyéb elfoglaltságok)

... amiért is bocs mindenkitől.
Egy kiállítás anyagán dolgoztam, illetve dolgozom egy másikén (ha megvan, hogy hol és mikor, szólok, jó?) és sajnos nem megy minden egyszerre - így persze a "legszerelmebb" marad utoljára. :/ De igyekszem újra bekurblizni a Vízválasztót.

életjel

Tudom, hogy mintha nem is történne semmi, de azért még élek, sőt vízválasztózom is. :) Tulajdonképpen minden nap történik valami apróság: rajzolok (nyomorult első kép! vagy ötször rajzoltam már át, de végre tetszik), a történet későbbi részeit "kockásítom", vagy párbeszédet írok.
Szóval nemsokára újabb oldalpár, csak azt akartam mondani.

megint egy kocka

Gyalázat, hogy augusztusban mutattam utoljára valamit. Szóval itt van még egy kocka Cleo és Romeo összefeszüléséről.

"Inkább a haverodnak szólj..."

Nyaralni voltunk, így rég került sor rá, hogy mutassak is valamit. A mélyben azért csöndben (és lassan, amint azt már megszokhattátok) készülnek a dolgok -
- például ez a kocka. Amit itt mutatok, az az utolsó előtti vázlatos rajz, még a részleteket kell rárajzolni (pl. szőlőlevelek), aztán jöhetnek a végleges vonalak. Ez nem jelenti azt, hogy nem alakulhat még, pedig ezen nincs is sok elem. Lehet, hogy lehagyom róla a szemközti ház részleteit, vagy odébb teszek ezt-azt. Ilyenkor mindig visszanézem az előző képeket, hogy például ahova oszlopra felfuttatott vadszőlőt tettem korábban, ott az új kockán se legyen más. És jól látható, hogy végre volt annyi eszem, hogy először kiírjam a buborékba szánt szöveget és betördeljem a kívánt formára, és csak utána tegyem köré a többi dolgot. Így nem esem abba a hibába, hogy túl nagy vagy túl kicsi buborékkal dolgozom, és csak a végén derüljön ki, hogy a kockát át kell variálni emiatt.
Cleot rajzolni azért is jó, mert a virágokhoz való - ismereteket és magát a földes gyakorlatot tekintve egyébként eléggé felületes - vonzódásomat is kiélhetem. Itt például nagy kedvencemet, a pillangóvirágot "ültettem" dézsába a vadszőlő mellé. Persze csak egy gyors ellenőrzés után, hogy lehet-e egyáltalán ezt a növényt dézsában nevelni :)

welcome back, myself :)

Hol is kezdjem? Az elmúlt időszak elég sűrűre sikeredett, volt egy nagyobb és több kisebb lélegzetű munkám - weboldalt terveztem, illusztrációkat készítettem, úgy néz ki, hogy most koncepteket fogok -, és mivel véges időt kell beosztanom, nem sikerült minden fontosra juttatnom belőle. Ezt sínylette meg szegény Vízválasztó alaposan.
Közben egy kedves ismerősömmel beszélgettünk az ő egyik, elég sok területet lefedő ötletéről, amire egyszerűen képtelen (volt) időt szakítani, a napi munka mellett. Azt tanácsoltam neki, hogy mivel a megrendelő, a munka, a saját munkamorálja és a gázszámla nem fog változni, változtasson ő: különítsen el egy adag időt magának valamelyik napon arra, hogy aznap a saját ötletén dolgozik. Legyen ez az idő éppúgy "szent" és bekalkulált, mint amit a mások dolgaira szán. Úgy tűnik, több más impulzus mellett, talán ez volt számára az utolsó lökés ahhoz, hogy belekezdjen (noha nem tudom, hogy így csinálja-e, de nem is ez a lényeg, hanem hogy csinálja).
Igen.
Ha ilyen okos vagyok másoknak, miért nem vagyok ilyen okos magamnak? Miért várom azt, hogy majd egyszercsak kevesebb lesz a dolgom és minden időmet a Vízválasztónak szentelhetem? Ha meg akarom tényleg csinálni, ha fontos annyira, hogy időt, energiát szánjak rá, ha hajlandó vagyok változtatni a hozzáállásomon - akkor miért nem teszem ezt? Szóval, követni fogom a saját tanácsomat. Befejeztem azt a munkát, amit már nagyon le kellett adnom, a többihez pedig eleve így fogok hozzá.

Elsőként Cleot rajzolom újra. Az idő- és energiahiány mellett ez volt a másik ok, hogy nem rajzoltam: nem tetszett Cleo, és úgy éreztem, képtelen vagyok jobban megcsinálni. Ma nekiálltam és úgy tűnik, az lesz a legjobb, ha megpróbálok visszatérni az eredeti arc jellegéhez, mégiscsak azt érzem mind közül a legigazibbnak...

munka munka munka mentgetőzés

Dolgozom sokat, ezért jelenleg áll a Vízválasztó, nincs rá időm. :( Hogy ne legyen teljes csend, teszek fel néhány kiváló dolgot az ajánló rovatba, el kell jutnom odáig, hogy legyen agyam megszövegezni őket... (az egyik kifejezetten nehéz a téma miatt, már próbáltam).

a jelenleg lényegtelen részletek bűvölete

Pontosan tudom, hogyan vonok össze két karaktert eggyé, hogy a két jelentéktelenebb, ám mégis fontos szerepből egy jelentősebb legyen.
Pontosan tudom, milyen hátteret kap majd Mona egy olyan jelenetben, ami a sztori szempontjából hónapok múlva fog bekövetkezni.
Csak a következő oldalról ne kérdezzetek...

Cleo karakterlap WIP

Azt gondoltam megpróbálom valahogy megmutatni, hogyan gondolkodom. Kérnék visszajelzést, hogy érdekesek-e az ilyen jellegű bejegyzések, vagy sem. És ha nem, akkor mik lennének érdekesek. (Nyilván aki ezer éve csinál képregényt, annak semmi újat nem mondok, sőt :)

Cleo arca is egy fotóból indult volna el, de amikor ez a fénykép előkerült, már játszottunk egy ideje, és amilyennek én elképzeltem a karaktert, nem ilyen volt:


Nagyon kedves ez a lány, de számomra élénkséget, öntudatosságot, és egyfajta vidám ravaszságot sugárzik az arca - Cleo ezzel szemben bár szintén kedves, bájos, de rendkívül visszafogott, félénk, naív és eleinte rém zárkózott, helyenként kissé undok is. Ugyanakkor nyilván próbáltam valami hasonlóságot is belevinni a karakterébe a képhez képest, tehát kicsit szögletesebb, vékonyabb-hegyesebb arcot rajzolni - így született az első rajz, ami igen kedves nekem, mert elkapta, amit gondoltam akkor a karakterről (itt már kicsit nyitottabb is volt), de aztán a következő képeken nem sikerült ugyanúgy lerajzolnom, ráadásul most már ingadozom, hogy melyik kép a legjobb - szóval kb ahány rajz, annyiféle Cleo volt eddig. Az elsőn a száját és az arca formáját szeretem, a másodikon a haját és hogy könnyen tudom ezt az orrot rajzolni, a harmadikon a kislányos kedvességét:


Most pedig megpróbáltam rendbe tenni a lányt és ezt az egészet összegyúrni valamiféle közös nevezőre. A macskás szemeit meghagytam, a szája formáját is igyekeztem, de az orra azt hiszem áldozatul esett az általános jobbító szándéknak, illetve az első két képhez képest az arcformáját is lágyítottam, mert a szögletes áll miatt nagyon fiús benyomást keltett. Most ilyen, vékony és kortalan, kicsit franciás (?)... remélhetőleg ez valamiféle véglegesféle verzió. Ugyan a szemből ábrázolt nézettel nem vagyok megelégedve, de Monánál sem voltam, nem érdekes. (Maga a karakterlap - vagy ahogy kijavítottak a minap, referencialap :) erősen vázlatszerű, de az jó így.)

Steamline naptár

Mielőtt elkezdtem volna használni a Steamline agendámat, azaz bejegyzős naptáramat, készült róla néhány fotó. Kicsit csaltunk, mert a mesélő az atyát szerette volna címlapra, pedig ő Vízválasztós. És a mesélő kérése szent :)
Ilyen naptárat tervezünk 2012-re készíteni, csak Vízválasztósat. Már említettem, de még fogom szerintem néhányszor, hogy lehet jelentkezni, ha valaki szeretne.

megfejtés és eredményhirdetés

Először is, boldog új esztendőt mindenkinek! Nem terveztem ilyen hosszan hallgatni, de némi összcsaládi betegség, majd a karácsony és a szilveszter közbeszólt. Számos dolgot át kellett gondolnom az utóbbi időben (mivel/illetve jelentős változás áll be a helyzetemben nemsokára) kezdve az időbeosztásommal, ami nem volt túl jó az utóbbi időben, hogy finoman fogalmazzak. Még most sem tiszta teljesen a rendszer, de legalább látom már, hogy mit szeretnék és nagyjából hogyan.


Közben pedig a referencia-kereső játék véget ért: a nyertes Cala :)

Íme a megfejtés:
Marco atya - Laurence Fishburne (színész)
Pjotr - Tahmoh Penikett (színész)
Dante - Tyson Beckford (modell)
Jared - Sebbal (steampunk ezermester)
fon Amber - Laurence Fishburne
Laurie - Anachronaut (jelmez- és divattervező)
Neelo - Kato (divattervező)
Uther - Andy Whitfield (színész)
Kabbon - Laurence Fishburne :)
a Baist - szintén Kato!

a halogatásról

Hát szóval... Suppal a halogatásról beszélgetünk. Nagyon érdekes ez, hogy az ember összegyűjt egy csomó segédanyagot, aztán próbál belőle okosodni, aztán egy idő után már egy vonalat sem húz anélkül, hogy ne nézné meg, mások hogyan csinálják - ami nem baj feltétlenül, nem kell a spanyolviaszt újra és újra feltalálni. De az már igen, hogy miután megnézte az a bizonyos ember - na jó, az a bizonyos én :) - szóval miután mindent megnézegettem, úgy érzem magam, mint aki jól végezte dolgát, és megcsináltam volna a melót. Holott, ugye, a nulladik lépést tettem csak meg...
Aztán, van ez a "jaj, csak előbb még, igen de előtte, de még azt meg kell, de hátravan a", amivel kapcsolatban nagy kedvencem John Kelly "Procrastination" című animációja. Például, ezt a bejegyzést október 28-án kezdtem írni. Ezen kívül van még vagy négy elkezdett másik és ígértem egy játékot, amire többen rákérdeztetek. Ráadásul mindezek persze nem magáról a képregényről szólnak, á nem. Csak eljátszogatok, mert nem tudom, hogyan lépjek tovább (igen, a nyavalyás mágia) és így sikerül becsapni magam, mintha csinálnék is valamit.
Ehh.
Viszont rajtakaptam magam legalább, és le is írtam, hogy nyoma maradjon... talán így könnyebb lesz abbahagyni ezt a fránya halogatást.

work in progress

Az előző bejegyzés óta nehéz volt újra elkezdenem rajzolni. De kicsi furfanggal rávettek, amit ezúton is köszönök. Így most befejezésként a Steamline meséhez még két triptichon készül, kb a főbb mellékszereplőkkel. Itt van egy közülük, Laurie. Egyelőre csak fekete-fehér változatban létezik, ám ez nem sokáig marad így.

Havasvárak triptichon

Alább látható, mit csináltam már egy ideje az ötödik oldal megrajzolása helyett (a harmadik és a negyedik már kész, de úgy érthetőbb, ha együtt rakom fel őket.) Ez a kép a történet folytatásához, a jelenlegi Steamline játékhoz készült. A mesélő szerint fanatikus vagyok... (jelzem, nem csak én :)


Balról Kathleen, középen Lora, jobbról Mona. Lora göndör hajával megküzdöttem, legközelebb nemtom talán úszósapkát kellene ráadnom. A háttér mintáinak színezése szintén beletelt némi időbe - a minták maguk apróságokban térnek egyébként el egymástól.

betűk, buborékok és varázslat

Van betűtípusom Tikos Peti jóvoltából - végül pont az ő hatására a hagyományos képregényes nagybetűk és hangulat mellett döntöttem. Van ez a "vita" - legalábbis a McCloud könyv szerint -, hogy lehet-e, kell-e a képregények világába is betörnie a kisbetűknek... én nem tudom, és ha nálam tapasztaltabbak sem tudnak dönteni, nem biztos, hogy nekem kell megváltani a világot. :) Úgyhogy maradok a kaptafánál. (Aztán ha mégsem, hál'istennek nem kőtáblákat kell átvésnem ugye, csak fájlokat.)
Rápróbáltam a betűt a vázlatokra, és így pontosan látom, hogy milyennek kell lennie a buborékoknak - sőt ugye, így az is világos, hogy nem buborékhoz igazítjuk a feliratot, hanem felirathoz a buborék formáját - nekem előszörre az első verzió volt a logikus, most így viszont már ugye... És megnyugodtam, mert mindenhol elméreteztem ugyan a buborékokat, de csak egy-kettő lett kicsi. Tehát el fogok férni a szöveggel. Remélem.
Kitaláltam a varázslatokat is: nem fraktálok lesznek, mert lusta dög vagyok, és meglehetősen nehézkes, hosszú és bonyolult lenne úgy. Ellenben csodaszép szecessziós miafenék fogják majd mutatni jól, hogy varázslat történik. Most ez a terv. Nem mintha ez sokkal kevesebb melóval járna...

ötletek

A legjobb ötletek váratlan időpontban érkeznek. Régebben az volt a legnagyobb ötletgyár, ha sétáltam, mostanában a legtöbb inkább zuhanyozás közben jön. (Fel kellene találni a vízhatlan jegyzetfüzetet!) Vagy olyankor, amikor épp elkezdem a levelet írni Aminak, hogy kicsit nyígjak arról, hogy nem jut eszembe egy probléma megoldása, és mondjon valami okosat. Írom és ahogy írom, már tudom is a megoldást, úgyhogy gondosan kitörlöm a levelet és lejegyzetelem az ötletet. Volt ilyen már vagy háromszor.
Most például azt találtam ki, hogyan tudom áthidalni azt az időszakaszt, amikor Mona megkapja az Alapítványtól az igenlő választ a jelentkezésére, és csomagol. Túl hirtelen lenne, ha egyszercsak ott lenne Velencében, nem akarom túlzottan fejezetekre sem feltördelni a történetet, viszont ha egy római kávéházból hopp! egyenesen Velencébe kerülne, az kissé fura lenne. Azt találtam ki, hogy kezekkel fogom ábrázolni a történéseket (cirka 2 hónapot): Mona kezével, ahogy megkapja a válaszlevelet, csomagol, ahogy bedobozolja a bábokat, átadja a lakása kulcsait, stb. Így nem kell sokat magyarázkodnom, mégis kb érthető, hogy mi van.
Nem vagyok még biztos benne, hogy ez az ultimét nagy jóság, de egyelőre tetszik az ötlet.

vázlat

Gondoltam mutatok egy vázlatot (egyelőre úgysincs más).
Szóval, amikor elkezdek gondolkodni egy oldalon, először csinálok egy nyers firkát, amin tulajdonképpen csak ronda krumplik vannak. Ilyenkor még kb nyolcvanszor átalakítom, vagy kidobom az egészet a francba, szóval nem lenne túl sok értelme kidolgozni. Ez után csinálok egy ilyen vázlatot, hogy nagyjából lássam az arckifejezéseket. Sajnos többnyire mikor már kész van, akkor döbbenek rá, hogy úgy rossz, ahogy van és utálom, és mehetek vissza a krumplikhoz. :)
Ez például az első fejezet második oldala:


Az első elképzelés az volt, hogy a fölső három kockába kb ugyanaz a nézőpont és kivágás kerül (cigire gyújt, belekortyol a kávéba és nagysokára megszólal). De a cigire gyújtás inkább az előző oldalra került, és akkor már ezeket is átalakítottam, hogy mozgalmasabb legyen, ráadásul így több oldalról meg tudom mutatni a főszereplő arcát. (Az előző ötlet viszont talán jobban kiemelte a hosszas csöndet és így végső soron Mona egy jellemző vonását.)

interjú

Interjú velem az Animált világon (három napon túl gyógyulóan zavarba ejtő címsorral).
Ezúton is köszönöm a lehetőséget!

Szicília

Ismét munkacsend van, de ezúttal nem a Vízválasztót rajzolom. Nem mondom, hogy sajnos, mert ez is jó feladat, szeretem.
Ha elfáradok, persze a neten nézelődöm: most épp (khm, hajlamos vagyok minden érdekes témába belekapni) Szicília után kutatok, mivel az atya szicíliai, és Mona is félig. Nem akarok hülyeségeket írni, viszont szeretnék például szicíliai szavakat használni helyenként. Merthogy az olasz és a szicíliai minimum két külön nyelvjárás, vagy még inkább két külön nyelv.
Keresgélésem közepette bukkantam erre a blogra. Szerintem rém szórakoztató :)

a San Marcót rajzolni

Már most kezdem azt hinni, az ókori Egyiptom jobb választás lett volna helyszínnek. A San Marcón valahogy lényegesen több a csipke, mint egy piramison...

nem megy (?)

El vagyok kicsit kenődve. Amit eddig tök jónak gondoltam és megfelelőnek láttam, azt egyre inkább eléggé rossznak gondolom és pocséknak (konkrétan? sablonosnak, elcsépeltnek, unalmasnak és rosszul megrajzoltnak) látom.
Rémes.
Mindegy, csinálom tovább. Vagy megjavítom most vagy később, vagy megjavul a szemem.