a halogatásról

Hát szóval... Suppal a halogatásról beszélgetünk. Nagyon érdekes ez, hogy az ember összegyűjt egy csomó segédanyagot, aztán próbál belőle okosodni, aztán egy idő után már egy vonalat sem húz anélkül, hogy ne nézné meg, mások hogyan csinálják - ami nem baj feltétlenül, nem kell a spanyolviaszt újra és újra feltalálni. De az már igen, hogy miután megnézte az a bizonyos ember - na jó, az a bizonyos én :) - szóval miután mindent megnézegettem, úgy érzem magam, mint aki jól végezte dolgát, és megcsináltam volna a melót. Holott, ugye, a nulladik lépést tettem csak meg...
Aztán, van ez a "jaj, csak előbb még, igen de előtte, de még azt meg kell, de hátravan a", amivel kapcsolatban nagy kedvencem John Kelly "Procrastination" című animációja. Például, ezt a bejegyzést október 28-án kezdtem írni. Ezen kívül van még vagy négy elkezdett másik és ígértem egy játékot, amire többen rákérdeztetek. Ráadásul mindezek persze nem magáról a képregényről szólnak, á nem. Csak eljátszogatok, mert nem tudom, hogyan lépjek tovább (igen, a nyavalyás mágia) és így sikerül becsapni magam, mintha csinálnék is valamit.
Ehh.
Viszont rajtakaptam magam legalább, és le is írtam, hogy nyoma maradjon... talán így könnyebb lesz abbahagyni ezt a fránya halogatást.

nem megy (?)

El vagyok kicsit kenődve. Amit eddig tök jónak gondoltam és megfelelőnek láttam, azt egyre inkább eléggé rossznak gondolom és pocséknak (konkrétan? sablonosnak, elcsépeltnek, unalmasnak és rosszul megrajzoltnak) látom.
Rémes.
Mindegy, csinálom tovább. Vagy megjavítom most vagy később, vagy megjavul a szemem.

lendületvesztés

Mi, már az elején?! Hát...
Fáradt vagyok, napok óta semmivel nem haladok, nemhogy a Vízválasztóval. Kellene csinálnom néhány olyan képet, ami nem az én stílusom, de arra van kereslet, kellene csinálnom néhány olyan képet, ami egy konkrét munkát hozna be (esetleg), de a hajam is fáj tőle, pedig nem lenne rossz megkapni, és ilyenből van még kettő. Mindegyik a "majd ha.. akkor majd" típusú, amiből még nincs semmi konkrét, de már azt akarják, hogy viríts valamit. Rémes. És a kifele vezető, de soha vissza nem térő szálak gyengítenek.
Rosszabb napokon a Vízválasztóról is ezt gondolom. Hogy úgysem tudom megcsinálni, hogy hiába csinálom meg, a kutyát nem fogja érdekelni, és ha érdekel is néhányakat, kiadó nem lesz köztük. Ki szeret eleve az asztalfióknak dolgozni?
Így csak tologatom a feladatokat ide-oda, hol ezt a fájlt nyitom ki, hol egy másikat, néhány vonalat húzok, sürgősen kitörlöm, majd még kedvetlenebbül csukom be a cuccot, és a nap végén azzal fekszem, hogy ma sem volt sok értelme felkelnem.
Lesz majd jobb. De a krónikához a leszálló ág is hozzá tartozik.