Hát szóval... Suppal a halogatásról beszélgetünk. Nagyon érdekes ez, hogy az ember összegyűjt egy csomó segédanyagot, aztán próbál belőle okosodni, aztán egy idő után már egy vonalat sem húz anélkül, hogy ne nézné meg, mások hogyan csinálják - ami nem baj feltétlenül, nem kell a spanyolviaszt újra és újra feltalálni. De az már igen, hogy miután megnézte az a bizonyos ember - na jó, az a bizonyos én :) - szóval miután mindent megnézegettem, úgy érzem magam, mint aki jól végezte dolgát, és megcsináltam volna a melót. Holott, ugye, a nulladik lépést tettem csak meg...
Aztán, van ez a "jaj, csak előbb még, igen de előtte, de még azt meg kell, de hátravan a", amivel kapcsolatban nagy kedvencem John Kelly "Procrastination" című animációja. Például, ezt a bejegyzést október 28-án kezdtem írni. Ezen kívül van még vagy négy elkezdett másik és ígértem egy játékot, amire többen rákérdeztetek. Ráadásul mindezek persze nem magáról a képregényről szólnak, á nem. Csak eljátszogatok, mert nem tudom, hogyan lépjek tovább (igen, a nyavalyás mágia) és így sikerül becsapni magam, mintha csinálnék is valamit.
Ehh.
Viszont rajtakaptam magam legalább, és le is írtam, hogy nyoma maradjon... talán így könnyebb lesz abbahagyni ezt a fránya halogatást.
Jajjaj, ne is mond! Megnéztem a John Kelly videót, és nagyon fájdalmas volt minden másodprecben magamra ismerni. :/
VálaszTörlésNem tudok jó tanácsot adni, mert én sem tudom, hogyan lehet ezt leküzdeni. Aki tudja a nagy titkot, nevezze meg az összeget, amiért elárulja! :)
hehe. saját magunk vagyunk a legnagyobb akadály, ugye ugye
VálaszTörlésengem az érdekelne a legjobban ebben az egészben, hogy mi változott ahhoz képest, amikor még nem létezett az a fogalom hogy halogatás hanem mindent csináltam gondolkodás nélkül mert jó volt. mostmár nem jó ? vagy miért. nem tom hova lett a motiváció
nah szóval téged mi motivál a munkára vagy a halogatásra ? :D
hokera, egyes nézőpontok szerint a halogatás nem más, mint az önbizalom hiánya: azért nem kezdem el, mert tudat alatt attól tartok, h nem fog sikerülni, ezért igyekszem kitolni a szembesülés pillanatát. emiatt nekem egyetlen dolog segített eddig mindig, mégpedig az, ha végre összeszedtem magam és csináltam :) (bármiről volt is szó), mert közben szinte mindig bebizonyosodott, h meg tudom csinálni. de ezt persze újra és újra elfelejtem. :S
VálaszTörlésSup, azt hiszem egyszerűen túlgondolkozom a dolgokat, ahelyett h csinálnám, és akkor megijedek saját magamtól. hiszen hogy is lehettem olyan bátor / botor h belekezdtem? mikor nyilvánvalóan úgysem értek hozzá és úgysem fog sikerülni? érted. :)
munkára az motivál mikor annyira erősen "megüt" valami hatás, h nem gondolkozom miatta, hanem nekiállok. csak a lendületvesztés azért óhatatlan, mert mást is kell csinálni, amire időt, energiát kell fordítani. és akkor már bejön az agyalás.
a másik dolog h ha valami más kezd el lekötni. hülye voltam és elkezdtem nézni a Battlestar Galacticát, pedig igazán várhattam volna vele - és annyira jóóó, h ha van egy kis szabadidőm, akkor nem rajzolok, hanem nézem.... (irulpirul) :)
Ajjaj, a Battlestar Galactica nagyon veszélyes, mert addig nem hagyod abba, amíg véget nem ér a sorozat... Most már mindent értek. ;)
VálaszTörlés:D igen, tényleg van egy ilyen tendencia... de próbálom leküzdeni!!
VálaszTörlésEss túl rajta hamar. Kár ellene küzdeni. hihi
VálaszTörlés