Pinkhell kiállítás

A Magyar Képregény Akadémia PINKHELL címmel kiállítást rendez a Bartók 32 Galériában (1111 Bp., Bartók Béla út 32.), a megnyitó időpontja 2010. december 14., 18 óra. A kiállítást megnyitja Lévai Balázs televíziós szerkesztő-rendező.

Egyébként hamarosan megjelenik a Pinkhell (a Magyar Képregény Akadémia hivatalos lapja) hetedik száma is, a tartalomról itt olvashattok.

közeleg a november 30.

- ami elméletben a referencia-kereső játék határideje. Mivel eddig nem nagyon érkezett megfejtés, kérdezem, hogy szeretnétek-e hosszabbítást, vagy hagyjuk a csudába? :)

1. fejezet, 1-3. oldal!

Vééégre! :) A varázslatot mégis mindenki mögé tettem, jó lesz most így, nem tetszett előttük. Nemtom. Azt mondom most legyen így, aztán lesz majd valami, egyszer csak megálmodom.

Virginia naplója

Virginia naplója félelemről, álmokról, önmegvalósításról. Egyelőre négy fejezet van - nagyon várom a folytatást.

játék! :)

A mese folyamán addig nyaggattuk a mesélőnket azzal, hogy hogyan néz ki egy-egy szereplő, amíg képet nem keresett róluk. Amikor én lerajzoltam a karaktereket, ezeket a fotókat vettem alapul, mert a rajzok lényegében nekünk készültek, kedvtelésből. Csakhogy a képregényben ez így nem fog működni, néhány szereplő arcán változtatnom kell.

Azt gondoltam, ha van kedvetek, megpróbálhatnátok kitalálni, melyik szereplőnek ki volt az eredetije, mielőtt megváltoztatom őket (pontosabban, csak a Vízválasztósakat fogom ugyebár, a Steamline karakterekhez nem nyúlok). Vannak egészen könnyűek, vannak nehezebbek, és van becsapós is. :)
A személyek a következők lennének: Marco atya, Pjotr, Dante, Jared, fon Amber, Laurie, Neelo, Uther, Kabbon, és a Baist. (Cleo, Mona, Romeo, Lora és Kathleen arca vagy annyit változott az eredeti kiindulási ponthoz képest, vagy nem is volt hozzájuk referencia, így hozzájuk nem érdemes keresni.)
A határidő legyen mondjuk november 30. Aki a legtöbbet kitalálja, kap egy A3-as printet abból a triptichonból, amelyiket szeretné.

a halogatásról

Hát szóval... Suppal a halogatásról beszélgetünk. Nagyon érdekes ez, hogy az ember összegyűjt egy csomó segédanyagot, aztán próbál belőle okosodni, aztán egy idő után már egy vonalat sem húz anélkül, hogy ne nézné meg, mások hogyan csinálják - ami nem baj feltétlenül, nem kell a spanyolviaszt újra és újra feltalálni. De az már igen, hogy miután megnézte az a bizonyos ember - na jó, az a bizonyos én :) - szóval miután mindent megnézegettem, úgy érzem magam, mint aki jól végezte dolgát, és megcsináltam volna a melót. Holott, ugye, a nulladik lépést tettem csak meg...
Aztán, van ez a "jaj, csak előbb még, igen de előtte, de még azt meg kell, de hátravan a", amivel kapcsolatban nagy kedvencem John Kelly "Procrastination" című animációja. Például, ezt a bejegyzést október 28-án kezdtem írni. Ezen kívül van még vagy négy elkezdett másik és ígértem egy játékot, amire többen rákérdeztetek. Ráadásul mindezek persze nem magáról a képregényről szólnak, á nem. Csak eljátszogatok, mert nem tudom, hogyan lépjek tovább (igen, a nyavalyás mágia) és így sikerül becsapni magam, mintha csinálnék is valamit.
Ehh.
Viszont rajtakaptam magam legalább, és le is írtam, hogy nyoma maradjon... talán így könnyebb lesz abbahagyni ezt a fránya halogatást.

varázslat - 3. felvonás

(Van a bejegyzésben néhány spoiler!)
Próbálom rendbe tenni, végül is mi legyen a varázslattal, mert amíg ez nincs rendben, nem igazán tudok illetve szeretnék továbbmenni. Ez egy nagyon bonyolult bejegyzésnek indult, mert nagyon bonyolult volt, amit elkezdtem felépíteni, de aztán rájöttem, hogy rossz nyomon járok, túlbonyolítom az amúgy sem egyszerűt. Mert van nekünk a történetben varázslónk, olyan varázslónk, aki az ellenfélhez tartozik (másfajta gondolkodás, másmilyen mágia), démonunk, bukott angyalunk, és van simán angyalunk is. Mindezek létrehoznak segítő, semleges és ártó varázslatokat, aztán olyan varázslatokat, amik nem sikerülnek és olyanokat, amiket az ellenfél észrevesz és kivéd, ám látszania kell, hogy ki varázsol kire, és mindez több személy egyidejű mágiája esetén is legalább valamennyire átlátható kell legyen. Határ a csillagos ég, mennyi mindent akarnék még belezsúfolni a grafikába...
Csakhogy ennyire nem vagyok okos. Plusz olvasóként lehet, hogy a hajam tépném már feleennyitől is. Tehát egyszerűsíteni kell.
Összevontam a kör és a füst verziókat, ettől lett egy határozottság, de talán nem annyira merev. Így lesz egy azonos alap, ami összefogja a varázslatok látványát. Ki varázsol kire? Az varázsol, aki mögött van a karika és arra, aki előtt van a karika (a varázslat "befedi a célszemélyt"). Az egyforma mintázatú varázslatok tartoznak egybe. Ha helyszínre varázsolnak, akkor nincs "érkezési" karika. A minták főként a karikák köré összpontosulnak, így ha van is interferencia, nem folynak egymásba a minták annyira, hogy ne lehessen kivenni, ki kivel van. (Remélem.) A segítő-ártó varázslat nem lesz külön feltüntetve. Mindenképpen szavakkal vagy képileg jelzem úgyis, hogy mi történik, abból meg ki fog derülni. A rontott vagy elhárított varázslatra még nincs ötletem... Talán "összetöröm" a varázslatkört, vagy ilyesmi: rontásnál a varázsolóét, hárításnál azét, akire varázsolnak.
Elhagytam a szecessziós mintákat, viszont beépítettem a fraktált: a főszereplőink, a varázslók fraktálosan fognak varázsolni. Ők vannak a központban, ők varázsolnak a legtöbbet, a fraktálokat szeretem a legjobban ebből a szempontból. A fraktáljuk lehet különböző, így valamennyire a személyiségükre is tudok utalni talán. Igen, a fraktálok nem csúnyák. Csakhogy ez a különbözőség valójában nem a varázslatra magára utal, hanem a mágia különbözőségére - egy kicsit értékítélet is persze, de ennyi elfogultságot úgy döntöttem, bevállalok. Egész jól fogok aludni tőle. :) Ráadásul a füst szerintem kicsit rombolja a azt a tiszta csipkeszépséget, amit egy fraktál magában adna.
A másik embercsapat a hagyományok szerint erősen kötődik a pókhálókhoz - a jelen történetben ez rendben is van. A démonok repedések lesznek és nyugtalanító foltok. Az angyalok fénypontok lesznek a füstben. Kicsit klisés, de ez van. Majd ha lesz jobb ötletem, akkor cserélek. Örülni fogok erősen, amikor eljutok odáig, hogy megjelennek.
Problémám a bukott angyalokkal van jelenleg. Van egy nekünk, a történet elejétől szinte, akihez úgy menne a "natúr" füst, ahogy mondjuk fetasajthoz a paradicsom. De mit kezdjek azzal a szakajtónyival, akik majd később jelennek meg?! Mindegy, az a sztori utolsó harmadában lesz, addig időm, mint a tenger, kitalálni valamit.
Szerintetek ez így milyen? Tisztában vagyok vele, hogy minden igényt nem elégít ki, de még így is bonyolultnak érzem.
Az egyszerűség kedvéért ugyanazon a "körön" mutatom mindet, de persze a füst változatosabb lesz.