karakterlapok: Romeo - arc

Romeo fotója aztán végképp nem olyan volt, amilyennek látni szeretném őt a képregényben. Jóképű ez a srác, szó se róla, de valahogy hideg lábrázást kapok ha ránézek, nem tehetek róla. A fotó alapján készült el a fiús tabló - amin tulajdonképpen sajnos egyikük arca sem jó egyébként - és nem szerettem már akkor sem, nem éreztem a srácot, az arcát, semmit. Ez a fotó volt az:



Próbáltam olyanra rajzolni, hogy megtartsam az alapvető jellegzetességeket, mégis jobban az én szám íze szerint való legyen (ha már kb a komplett örökkévalóságot fogom vele - is - eltölteni...). Asszem sikerült :)
Íme Romeo Donderra, a meglehetősen kölyökképű és tejfelesszájú firenzei építész. Inkább fiús, mint férfias, az arca-állkapcsa finom és keskeny. Haja, szeme barna. A szemei nagyok és nyitottak, Romeo ugyanis nyílt figura, nemhogy nyílt sisakrostéllyal, de levett sisakkal közelít. Orra, szája is puha, inkább kölykös, a borosta-szakáll keményít csak az összhatáson valamelyest. A haja szertelen, széttúrt. Amivel vigyáznom kell az ő arcával kapcsolatban, az pont ez a kölykösség: könnyen átfordulhat túl fiatalba, túl naivba, akkor pedig használhatatlan lesz.
Kellene még néhány arckifejezés, de ennyire volt kapacitásom.

nyígás

Néha azt gondolom, valami egyszerűbb, sematikusabb ábrázolást kellett volna választani. Ott van például a manga, használhatnék ilyen kis jeleket, mondjuk azt a keresztformát és akkor teljesen egyértelmű lenne, hogy az illető dühös, vagy megjelenne a kis vízcsepp a fejénél és mindenki tudná, hogy épp zavarban van. Vagy valami cartoon-os ügyet, akkor meg mennyivel könnyebb lenne egyszerűen eltúlozni az arcvonásokat, a hangulatokra-érzelmekre jellemző jegyeket. Csak egy kapuszáj, pár vonallal ábrázolt szemek, krokodilkönnyek... Persze, nem lenne egyszerűbb. Csak máshogy lenne nehéz.
Na megyek vissza a valószerű Romeohoz. Már csak két arckifejezés van hátra, és feltöltöm.

EDIT: szóval megpróbálom egyértelműbbé tenni, mert attól tartok, nem voltam az. Nem arról beszélek, hogy a manga vagy bármelyik másik stílus ilyen vagy olyan, valószínűleg kár volt beletennem ezt a szót :) Arról próbáltam beszélni, hogy az eltúlzás, mint ez itt talán könnyebb út lenne, látszólag. De amit nyernék a réven, veszteném a vámon, mert az eltúlzott arckifejezéseket pont olyan pontosan meg kell rajzolni, mint a valóságosakat - csak másképp.
Remélem, így talán érthetőbb vagyok. :)

arckifejezések

Arckifejezéseket kerestem a deviantART-on, és találtam egy mémet, amit bárki kitölthet a fotóival referenciának. Először nagyon megörültem, mert erre vágytam, aztán örömem alábbhagyott, mert sajnos a legtöbbjük használhatatlan (számomra), mivel 15 és 20 év közötti lányok cartoonosan eltúlzott sorozata, rém ócskán fotózva. De van egy-két használható.
Ide linkelem azért, hátha valakinek pont ez kell.

art.rpg kiállítás :)

Az ART.RPG galéria kiállítást rendez az oldal művészeinek képeiből a Millenáris Park Teátrum épületének Piros-Fekete Galériájában július 24-től augusztus 6-ig. Három képpel én is képviseltetem magam.
Július 24-én, vasárnap 16 órakor lesz a megnyitó.

Szeretettel várlak, várunk titeket!

karakterlapok: Cleo - testalkat

Elkészült Cleohoz a karakterlap második fele is, a testalkat-rajz a különböző öltözékekkel. Íme:

karakterlapok: Cleo - arc

Azt hiszem, bemutathatok nektek egy igazán jól sikerült Cleot! (Itt volt egy hosszú rész, amiben azt elemeztem, hogy mi nem sikerült jól most sem, de aztán úgy döntöttem, ezt kihagyom. :)
Cleo arca vékony, ahogy az egész lány maga is az: vékonyka és pici. Erősen látszanak az arccsontjai, az álla enyhén szögletes, az alsó ajka telt ugyan, ám a felső vékony, szőke haja csutkára nyírt, eleinte csak a nagy cicaszemei nőiesek. Igyekeztem minél kevesebb ráncot, vonalat rajzolni az arcára, még akkor is, ha így nehezebb egyes arckifejezéseket megragadni. Minden vonal öregít, mert ráncként hat, Cleo pedig inkább tűnik sokszor ártatlan kislánynak, mint felnőtt nőnek még akkor is, ha komiszság azért szorult belé. De különben sem egy kulisszahasogató típus, nem illenek hozzá az eltúlzott arckifejezések. Egy zárt, félénkségét hűvös elutasításba rejtő, sebzett szereplőről van szó, akiben rengeteg rejtett kedvesség, hit és megértés bujkál, ezt próbálom a vonásaival kifejezni (v.ö. "a szem a lélek tükre"). Igyekszem eltérő jellegű arckifejezéseket társítani az egyes karakterekhez akkor is, ha hasonló érzelemről van szó, tehát pl. míg Mona arca kicsit megvető, amikor dühös, az atyáé pedig agresszív, Cleoét ilyen "sziszegősre-dühösre" rajzoltam.
Nagyon szeretem ezt a karaktert is, öröm volt ezúttal rajzolni és boldog vagyok, hogy a bennem élő arcból sikerült valamit papírra vetni.

welcome back, myself :)

Hol is kezdjem? Az elmúlt időszak elég sűrűre sikeredett, volt egy nagyobb és több kisebb lélegzetű munkám - weboldalt terveztem, illusztrációkat készítettem, úgy néz ki, hogy most koncepteket fogok -, és mivel véges időt kell beosztanom, nem sikerült minden fontosra juttatnom belőle. Ezt sínylette meg szegény Vízválasztó alaposan.
Közben egy kedves ismerősömmel beszélgettünk az ő egyik, elég sok területet lefedő ötletéről, amire egyszerűen képtelen (volt) időt szakítani, a napi munka mellett. Azt tanácsoltam neki, hogy mivel a megrendelő, a munka, a saját munkamorálja és a gázszámla nem fog változni, változtasson ő: különítsen el egy adag időt magának valamelyik napon arra, hogy aznap a saját ötletén dolgozik. Legyen ez az idő éppúgy "szent" és bekalkulált, mint amit a mások dolgaira szán. Úgy tűnik, több más impulzus mellett, talán ez volt számára az utolsó lökés ahhoz, hogy belekezdjen (noha nem tudom, hogy így csinálja-e, de nem is ez a lényeg, hanem hogy csinálja).
Igen.
Ha ilyen okos vagyok másoknak, miért nem vagyok ilyen okos magamnak? Miért várom azt, hogy majd egyszercsak kevesebb lesz a dolgom és minden időmet a Vízválasztónak szentelhetem? Ha meg akarom tényleg csinálni, ha fontos annyira, hogy időt, energiát szánjak rá, ha hajlandó vagyok változtatni a hozzáállásomon - akkor miért nem teszem ezt? Szóval, követni fogom a saját tanácsomat. Befejeztem azt a munkát, amit már nagyon le kellett adnom, a többihez pedig eleve így fogok hozzá.

Elsőként Cleot rajzolom újra. Az idő- és energiahiány mellett ez volt a másik ok, hogy nem rajzoltam: nem tetszett Cleo, és úgy éreztem, képtelen vagyok jobban megcsinálni. Ma nekiálltam és úgy tűnik, az lesz a legjobb, ha megpróbálok visszatérni az eredeti arc jellegéhez, mégiscsak azt érzem mind közül a legigazibbnak...