a történelmi Velencei karnevál

A velencei karnevál hamvazószerda előtt két héttel kezdődik és egy nappal hamvazószerda előtt (a húsvét ünnepét megelőző negyven napos nagyböjt kezdete, neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre) azaz húshagyó kedden ér véget. Régebben sokkal hosszabb volt, október elején kezdődött a színházi idénnyel, advent és karácsony alatt "szünetelt", majd karácsony után húshagyó keddig tartott - bár gyanítom, nem a tényleges farsangolás, hanem inkább az álarcviselés nyúlt ilyen hosszúra.
Ősi pogány ünnepek alakultak át a mai farsanggá: az ókori Görögországban ebben az időszakban ülték a kis Dionüsziát (tavaszra esett a nagy), melyet vidám, álarcos felvonulások kísértek; az ókori Rómában pedig február 15-én rendezték a Lupercalia-ünnepet, melynek során az álarcos, ünneplő tömeg a termékenység és a természet újjászületését köszöntötte - de végső soron ide kapcsolhatók a Saturnaliák is. Ezeket a pogány ünnepeket, mivel kiirtani nem tudta, az egyház keresztény tartalommal ruházta föl. Az álarcos ünnep kedvelt volt a középkorban Európa-szerte, amikor is díszes szekereken maszkos-jelmezes alakokat hordoztak körül. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakot ekkoriban nevezték el farsangnak (a német fasen, faseln - mesélni, pajkosságot űzni szóból), amikor is a szigorú, vallásos hétköznapi életet a féktelen mulatozás, kicsapongás, a nagyböjt előtti népünnepély váltotta fel.
Az első írásos emlékek, melyek a velencei karnevált említik, 1094-ből származnak, állítólag a köztársaságnak a császárhű Ulrico pátriárka felett aratott győzelme adta az okot az ünneplésre. A karneválok városa címet viszont már a 18. században nyerte el Velence, amikor is özönlöttek a városba a mulatni vágyó nemesek Európa minden országából. A karnevál parádés felvonulással kezdődött, virágokkal felékesített ökrök húzták a szekereket a Szent Márk térre (Európa legelegánsabb szalonjába, ahogy Napóleon mondta), ahol az ökröket a dózse színe előtt egyetlen csapással lefejezték, szegényeket. Az utcákat, tereket maszkos tömeg özönlötte el, szólt a zene, folyt az eszem-iszom, virágot és gipszből vagy cukorból készült golyócskákat, azaz confettit dobáltak, bábosok, kötéltáncosok, kígyóbűvölők és akrobaták szórakoztatták a népet, állatviadalokat (macskaöklelő- és libafogó-versenyt, bikaviadalt) és lóversenyeket tartottak, a palotákban álarcosbálokat, a színházakban pompás előadásokat rendeztek és virágzott a szerencsejáték. A karnevál idejére nem ugyanazok a szabályok vonatkoztak, mint máskor. A velencei társadalom szigorúan hierarchikus volt, és a karnevál a maga szabadosságával, felfordult világrendjével csökkentette a társadalmi feszültségeket. Mivel rengetegen viseltek álarcot, igyekeztek az ezzel való visszaélést törvényileg szabályozni (például álarc és fegyver viselése egyidejűleg tilos volt), kevés sikerrel. Húshagyó kedden, a karnevál utolsó napján elbúcsúztak a Karnevál megválasztott Hercegétől, aki egész addig evett, ivott, tobzódott, mindent "megkapott" - és most mindent vissza is vettek tőle... Bíróság elé cipelték és rákentek minden rosszat, kiszabták rá a büntetést, elkísérték utolsó útjára, elsiratták és elkísérték a máglyához. Itt az élő személy helyet cserélt egy felöltöztetett szalmabábbal, amit a tűzre vetettek és így szimbolikusan megölték a karnevált, illetve a telet (lásd kiszebáb-égetés itthon). Ne feledjük el, a karnevál korábban a tavasz ünnepe is volt, a termékenységé, a tél rossz szellemének elűzéséé és a megtisztulásé. Végül húshagyó kedd éjjelén a Szent Márk téren levették a maszkokat és kórusban kiabálva búcsúztak el a karneváltól.
Aztán a köztársaság 1797-ben megbukott, és az osztrák uralom alatt a karnevál hagyománya megszakadt, 1979-ben élesztették fel újra.




Ha tetszik a bejegyzés, kérlek oszd meg másokkal is, hogy hozzájuk is eljusson. Köszönöm! :)
Itt pedig a facebookon is követheted az események alakulását.