Gondoltam hogy írok valamit a Mausról, mint az elmúlt év egyik legemlékezetesebb olvasmányélményéről. Sokszor elkezdtem, de valahogy nem ragadja meg a lényeget, hogy mit szeretek benne annyira. Itt egy tisztességesen megírt cikk, ez sem ragadja meg a lényeget, lehet hogy azt nem is lehet.
Mi a lényeg? Valami olyasmi, hogy a legtöbbször nem vagyok hajlandó háborús vagy holokausztos történetet nézni-olvasni, a Maus meg nagyjából az első három oldalon megvett magának. Mind történetmesélésben, mind hangulatban, mind rajzi-képi megoldásaiban zseniális.
Ja, nagyon furi, hogy a valóságos rémségek, a dokumentarista jelleg, a közhelyként ismert témák ellenére, valahogy olyan keverék, hogy közel kerül az emberhez...
VálaszTörlésigen... összeírtam róla egy csomó mindent, aztán kitöröltem, és még ezt vagy háromszor, mert valahogy már az is falsnak tűnt, amit _róla_ írtam. ehhez képest a Maus meg magával a témával foglalkozik, és mégsem kulisszahasogató, nem klisés.
Törlés