Ez a kép a Venice Daily Photo blogon jelent meg. Egy velencei üzlet belsejét ábrázolja, ahol Hugo Pratt reprodukciókat lehet kapni. Nekem ilyen történet-a-történetben érzetet kelt attól, hogy pont Velencében van.
Őszintén szólva a Velencei mese nekem csalódás volt a történetét tekintve, mert pont úgy kezeli a misztikumot, hogy számomra öncélúvá válik. Nagy garral belekezd és aztán kipukkad a sztori. Eléggé bosszantó. Rajzi szempontból a panelei szerintem mai szemmel kissé unalmasak, de a helyszínek csodaszépek és rendkívül tanulságos, hogy amit nem rajzol oda, az épp olyan sokatmondó, mint amit odarajzol. A fény-árnyék játékok is tetszettek.
bár részleteiben nem ismerem, asszem, az öncélú sztori is lehet jó ha eleve annak készül és ahhoz mérjük.. szeretek dolgokat ebben a műfajban is :D
VálaszTörlésa színvilága az érdekes, vagyis ez nem a legjobb szó rá, csak mint hangulatfüggőségben szenvedő lény, hasonlóakat szoktam kutatni :D
:D A vidám kis fickó nem maga Hugo Pratt, ugye?
VálaszTörlésezek a színesek engem is megfognak, pláne a rózsaszín hátterű (tökjó! tökjó! élénk színek a színfüggőnek! :) de az biztos h nem a Velencei meséből van. ráadásul az én példányom fekete-fehér, pedig a finom színezésű Sóhajok hídja is szép. vajon egy-két panelt kiszínezett, vagy a kevés számú beavatott színesben jutott hozzá? :töpreng:
VálaszTörlésAmi :) Pratt 1995ben meghalt, így nézett ki:
http://tinyurl.com/3f859dx
Köszi. Jó a sálja...
VálaszTörlés