Sixteen miles to Merricks

Mivel utolértek a munkák megint, illetve mivel beteg voltam és ezért lassú, fáradt és ingerlékeny, és mivel nagyon nehézkesen haladok a 0. fejezet - amely a keresztségben a fantáziadús Prológus nevet kapta - első oldalával, ismét egy ajánlóval vagyok kénytelen kedveskedni minden idelátogatónak.
De ez egy jó link.
Barnaby Ward a pasi neve, és "Sixteen miles to Merricks" a képregény címe. Bevallom, nem néztem végig, de nagyon szeretném. Tök jó a stílusa, és kellően weird a felütés ahhoz, hogy érdekes lehessen a sztori.

Venice Daily Photo

Ebben a szent pillanatban találtam ezt a blogot. Azt hittem, elsírom magam a gyönyörűségtől (még mindig nem kizárt :). Minden nap egy fotó Velencéről. Istenem.

épületeket rajzolni

Válogatom a 0. fejezethez a referenciafotókat. Gyönyörűek. Repes a szívem. Ez is kell, az is kell, amaz is - kotorászok a kincseim közt. És közben tudom, hogy most aztán istenesen megszivatom magam: utálok épületeket rajzolni...

fraktálok, mandalák...

... hópelyhek, csipkék.
A szereplőim mágiahasználók, és mivel elég sokat varázsolnak, valahogy ábrázolnom kell az éppen születő mágiát, ami nagyon személyes, nagyon az adott szereplőre jellemező dolog. Azt gondoltam ki, hogy a mandalák-fraktálok annyira mások, annyira megfoghatatlanok, hogy remek lenne erre a feladatra bevetni őket. Nézegettem a rajzokhoz néhányat, de momentán az elmélet jobban tetszik, mint a gyakorlat. A hópehelyre emlékeztető áttört minták lennének talán a legjobbak, mert úgy nem nyomja el a minta a rajzot magát. Nem tudom, még próbálkozom.

steampunk kakukktojás

Na jó, ez szorosan nem is tartozik a tárgyhoz... Elkezdtük illetve folytattuk a Vízválasztót egy steampunk történettel, amibe átkerült a karakterek közül Lora (róla eddig nem írtam még, mert később jelenik meg a Vízválasztóban), Mona és Pjotr, illetve egy Dante nevű njk. Ehhez a steampunk meséhez meg nem bírtam magammal, és rajzoltam egyet a csajokról:
Balról Kathleent láthatjuk, aki új szereplő, majd következik Lora, és végül Mona.

nyitókép

A Vízválasztó története anno azzal kezdődött, hogy a szereplők megérkeztek a Velence Alapítványhoz. Mona számára viszont nem itt indul, hanem amikor beadja a jelentkezését az Alapítványhoz, tehát Rómában. Amival azt gondoltuk ki, hogy legyen az a nyitó jelenet, amikor Marco atya megnézi titokban Monát egy római kávézóban, hogy lássa, alkalmas-e egyáltalán azokra a feladatokra, amiket a tagoknak szán. A nyitóképnek tehát Rómának kell lennie ez alapján. Ez idáig szép és logikus.
Csakhogy hosszabb nyitást terveztem, több kockán át tartót. Talán egész oldalast. Galambokkal.
Ebből pedig az következik, hogy nem kezdhetek Rómával, ahonnan záros határidőn belül távozik a főszereplőm (SPOILER! SPOILER! :), hogy vissza se térjen... Velencével kell kezdenem, ugyanezzel a hosszú nyitással, mert Velence ugyanannyira jelentős szereplője a történetnek, mint a játszó személyek. Megérdemli a bemutatást. És ez megint szép és logikus gondolatsor.
Aha...
Namost, azt találtam ki, hogy lesz egy nulladik fejezet, egy rövidke, szöveg nélkül, Velencével és Marco atyával, ahonnan és akivel/akitől minden kiindul... aztán mehet az öreg megnézni Monát Rómában, ahol megint lesz persze jelenetbeállító kép, de messze nem olyan hangsúlyos, mint a korábbi.
Most épp rém elégedett vagyok magammal.

döcög a szekér

Lassan látni vélem a hirtelen egyszerre rám zúduló munkák végét (normál esetben nem lett volna sok, de mivel naponta meghatározott mennyiségű időt tudok velük foglalkozni, és azt is feltördelve, mégis időigényes volt). Ez pedig azt jelenti, hogy megint mókulhatok a Vízválasztón, meg hogy lesznek posztok is. Ugye.

Közben próbálok kicsit okosodni és behozni a lemaradást képregény vonalon: nálam tartózkodik a Sandman első kötete, a Batmanből az Arkham Elmegyógyintézet, Futaki Attila és Nikolényi Gergely Spirálja, a Metabárók Kasztja, a Hódítók Végzete, és Shaun Tan: The Arrival című munkája. Már hazahozni is komoly munka volt őket. :)