A Vízválasztó története anno azzal kezdődött, hogy a szereplők megérkeztek a Velence Alapítványhoz. Mona számára viszont nem itt indul, hanem amikor beadja a jelentkezését az Alapítványhoz, tehát Rómában. Amival azt gondoltuk ki, hogy legyen az a nyitó jelenet, amikor Marco atya megnézi titokban Monát egy római kávézóban, hogy lássa, alkalmas-e egyáltalán azokra a feladatokra, amiket a tagoknak szán. A nyitóképnek tehát Rómának kell lennie ez alapján. Ez idáig szép és logikus.
Csakhogy hosszabb nyitást terveztem, több kockán át tartót. Talán egész oldalast. Galambokkal.
Ebből pedig az következik, hogy nem kezdhetek Rómával, ahonnan záros határidőn belül távozik a főszereplőm (SPOILER! SPOILER! :), hogy vissza se térjen... Velencével kell kezdenem, ugyanezzel a hosszú nyitással, mert Velence ugyanannyira jelentős szereplője a történetnek, mint a játszó személyek. Megérdemli a bemutatást. És ez megint szép és logikus gondolatsor.
Aha...
Namost, azt találtam ki, hogy lesz egy nulladik fejezet, egy rövidke, szöveg nélkül, Velencével és Marco atyával, ahonnan és akivel/akitől minden kiindul... aztán mehet az öreg megnézni Monát Rómában, ahol megint lesz persze jelenetbeállító kép, de messze nem olyan hangsúlyos, mint a korábbi.
Most épp rém elégedett vagyok magammal.
2010. május 7., péntek
2010. május 5., szerda
döcög a szekér
Lassan látni vélem a hirtelen egyszerre rám zúduló munkák végét (normál esetben nem lett volna sok, de mivel naponta meghatározott mennyiségű időt tudok velük foglalkozni, és azt is feltördelve, mégis időigényes volt). Ez pedig azt jelenti, hogy megint mókulhatok a Vízválasztón, meg hogy lesznek posztok is. Ugye.
Közben próbálok kicsit okosodni és behozni a lemaradást képregény vonalon: nálam tartózkodik a Sandman első kötete, a Batmanből az Arkham Elmegyógyintézet, Futaki Attila és Nikolényi Gergely Spirálja, a Metabárók Kasztja, a Hódítók Végzete, és Shaun Tan: The Arrival című munkája. Már hazahozni is komoly munka volt őket. :)
Közben próbálok kicsit okosodni és behozni a lemaradást képregény vonalon: nálam tartózkodik a Sandman első kötete, a Batmanből az Arkham Elmegyógyintézet, Futaki Attila és Nikolényi Gergely Spirálja, a Metabárók Kasztja, a Hódítók Végzete, és Shaun Tan: The Arrival című munkája. Már hazahozni is komoly munka volt őket. :)
2010. április 24., szombat
2010. április 20., kedd
webcomic lista
Találtam egy oldalt, ami ígérete szerint 15.600 (azaz tizenötezer-hatszáz) online képregényt tartalmaz kilistázva, kategóriákra bontva, természetesen keresővel és fórummal. Legtöbbjük persze háromkockás képregénysornak tűnik (a mintavételezés erről árulkodik), de majd igyekszem elmélyedni köztük és szemelgetni a jók közül.
Addig is jó csemegézést! :)
Addig is jó csemegézést! :)
2010. április 18., vasárnap
főszereplők
Nehéz dolgom van ezzel a főszereplő-nem főszereplő dologgal (igen, én is érzékelem, hogy eddig még mindennel nehéz dolgom volt, ami csak előkerült témaként :).
Igyekeztem a történetet úgy összeszedni, hogy ne csak a saját karakterem szemszögéből próbáljak emlékezni. Nem sikerült maradéktalanul... Ha megfeszülök, sem látok bele a többi karakter belső világába és esetenként az őket mozgató eseményekbe teljesen, így a komplett sztoriban lukak vannak. A többieknek kisebb gondjuk is nagyobb most épp annál, hogy feltöltsék ezeket a lyukakat(teljesen megértem őket, ez az én gumicsontom), ráadásul egy új történetbe kezdtünk, és mindenki azon pörög - nekem sem könnyű visszafordítanom néha az agymenéseimet onnan ide :). Így aztán abban maradtunk Amival, hogy a főszereplő Mona lesz, a saját karakterem, jórészt az ő szemén keresztül fogom bemutatni az eseményeket; illetve valamennyire Marco atya, aki erősen kulcsfigurája a komplett sztorinak. Emellett pedig megtartom azt, hogy a szereplők közösen csinálták a dolgokat, és más szereplő gondolatai közé is be fog az olvasó látni valamennyire.
Hülye érzés egyébként botcsinálta írónak lenni és ilyen jellegű döntéseket hozni, valószínűleg túl is ragozom, de úgy látszik ebbe is bele kell tanulnom.
Igyekeztem a történetet úgy összeszedni, hogy ne csak a saját karakterem szemszögéből próbáljak emlékezni. Nem sikerült maradéktalanul... Ha megfeszülök, sem látok bele a többi karakter belső világába és esetenként az őket mozgató eseményekbe teljesen, így a komplett sztoriban lukak vannak. A többieknek kisebb gondjuk is nagyobb most épp annál, hogy feltöltsék ezeket a lyukakat(teljesen megértem őket, ez az én gumicsontom), ráadásul egy új történetbe kezdtünk, és mindenki azon pörög - nekem sem könnyű visszafordítanom néha az agymenéseimet onnan ide :). Így aztán abban maradtunk Amival, hogy a főszereplő Mona lesz, a saját karakterem, jórészt az ő szemén keresztül fogom bemutatni az eseményeket; illetve valamennyire Marco atya, aki erősen kulcsfigurája a komplett sztorinak. Emellett pedig megtartom azt, hogy a szereplők közösen csinálták a dolgokat, és más szereplő gondolatai közé is be fog az olvasó látni valamennyire.
Hülye érzés egyébként botcsinálta írónak lenni és ilyen jellegű döntéseket hozni, valószínűleg túl is ragozom, de úgy látszik ebbe is bele kell tanulnom.
2010. április 16., péntek
karakterlapok: Marco atya - testalkat
Végre kész lettem Marco atya karakterlapjának hiányzó részével, a testalkat-rajzzal. Lehetett volna még kreálni egy-két ruhavázlatot a pasinak (például mi van nyáron, amikor nem papos játszóruhában van?), de kezdetnek ennyi is elég bőven.
Izgalmas volt egyébként elmélyedni a papi öltözékek rejtelmeiben, például most már tudom, hogy a nyakbavaló kis fehér cucc a kolláré, az övet cingulumnak hívják, és van a reverendának egy olyan változata, ami bő, nem jár hozzá cingulum, viszont körgallér igen, ez a cimáda. :)
Izgalmas volt egyébként elmélyedni a papi öltözékek rejtelmeiben, például most már tudom, hogy a nyakbavaló kis fehér cucc a kolláré, az övet cingulumnak hívják, és van a reverendának egy olyan változata, ami bő, nem jár hozzá cingulum, viszont körgallér igen, ez a cimáda. :)
2010. április 14., szerda
vigyázat, felnőtt tartalom?
Azon gondolkozom napok óta, hogyan tudom elérni, hogy átmenjen a képregényen keresztül is az a hangulat, ami a mesét jellemezte.
Először is, nekünk rengeteg háttérinformációnk volt a karakterekről, ami alapján a jellemfejlődés eleve izgalmas és érthető volt - namost nem mesélhetek hosszú sagákat egy-egy szereplőről, tehát ezt nyilván a történetben kell elbújtatnom nagyon ütős, jól irányzott képi-szövegbeli utalásokkal. Most az van következő rendelkezésig, hogy képileg jelzem valahogy a múltbanézést (ezzel egyetlen problémám van, hogy már annyi mindent kell jeleznem rajzban, és nem tudom, hogyan fogom megoldani úgy, hogy az tényleg profi legyen, érthető és mindemellett ütősen csodaszép - de sebaj, teher alatt nő a pálma. :)
A másik hangulati elemet nevezzük felnőtt tartalomnak. A sztoriban Velence démonlakta város, és ezzel sok mindent elárultam ugye. A háttérben az emberi és nem emberi hatalomvágy miatt vér folyik, egyeseket félig felzabálnak vagy kicsontoznak testileg és lelkileg, fröcsög az adrenalin - a másik oldalon pedig, nos, intimebb testnedvek folynak, ha értitek, mire gondolok (fiatal nők és férfiak összezárva). Azt már eldöntöttem, hogy ez a felnőtt tartalom kell, már csak azért is, mert szeretném, ha az olvasó értené, mitől félnek olyan nagyon a szereplők, és mi az, ami (például) mégis hajtja őket előre. Már csak a mennyiségen ingadozom, hogy mennyire kell és lehet plasztikusan ábrázolnom ezeket a dolgokat ahhoz, hogy ne csapjak át horrorba vagy pornóba.
Először is, nekünk rengeteg háttérinformációnk volt a karakterekről, ami alapján a jellemfejlődés eleve izgalmas és érthető volt - namost nem mesélhetek hosszú sagákat egy-egy szereplőről, tehát ezt nyilván a történetben kell elbújtatnom nagyon ütős, jól irányzott képi-szövegbeli utalásokkal. Most az van következő rendelkezésig, hogy képileg jelzem valahogy a múltbanézést (ezzel egyetlen problémám van, hogy már annyi mindent kell jeleznem rajzban, és nem tudom, hogyan fogom megoldani úgy, hogy az tényleg profi legyen, érthető és mindemellett ütősen csodaszép - de sebaj, teher alatt nő a pálma. :)
A másik hangulati elemet nevezzük felnőtt tartalomnak. A sztoriban Velence démonlakta város, és ezzel sok mindent elárultam ugye. A háttérben az emberi és nem emberi hatalomvágy miatt vér folyik, egyeseket félig felzabálnak vagy kicsontoznak testileg és lelkileg, fröcsög az adrenalin - a másik oldalon pedig, nos, intimebb testnedvek folynak, ha értitek, mire gondolok (fiatal nők és férfiak összezárva). Azt már eldöntöttem, hogy ez a felnőtt tartalom kell, már csak azért is, mert szeretném, ha az olvasó értené, mitől félnek olyan nagyon a szereplők, és mi az, ami (például) mégis hajtja őket előre. Már csak a mennyiségen ingadozom, hogy mennyire kell és lehet plasztikusan ábrázolnom ezeket a dolgokat ahhoz, hogy ne csapjak át horrorba vagy pornóba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)