karakterlapok: Marco atya - arckifejezések

Elkészültem a másik főszereplő (erről írok később), az atya karakterlapjával. Nem vagyok teljesen elégedett, de nagyjából jó lesz.
Marco atya külsejére egészen egyértelmű utasításokat kaptam :) ugyanis határozottan és egyértelműen hasonlít Laurence Fishburne-re - viszont fehér férfi. Ettől pedig bár könnyebb volt rajzolni őt (hiszen a nevezett úrról számos fotó áll rendelkezésre), de ebben volt a nehézség is, hiszen konzekvensen kicsit másmilyen kellett, hogy legyen. Marco atya magas, erős és izmos testfelépítésű, 50 év körülinek tűnő, szicíliai férfi. Rövidre nyírt sötét haja halántékon őszül, körszakálla van, szúrós tekintete és érzékien cakkos ajkai - itt említeném a mosolyát, ami lefele görbül, nem tudom, ezt sikerült-e jól megragadnom, mindenesetre még komplett oldalaim lesznek gyakorolni.
A testalkat-rajzokat később rakom fel, mivel azok még nincsenek kész.

ez milyen már :)

Itt rajzolgatok, mikor egyszerűbben megoldható ;)

helyszíntanulmány

Úgy alakult, hogy február elején a lányokkal megnéztük a helyszínt, Velencét a saját szemünkkel (odaút-visszaúton "alvás" a buszon, közben városnézés szakmányban).
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Velence gyönyörű. A kis sikátorok elképesztőek, mendegélsz és azt hiszed, na ez egy zsákutca, aztán az utolsó pillanatban az eddig szembejövő ház bejárata előtt elkanyarodik egy ember szélességben, és folytatódik tovább, ugyanolyan szorongatóan, keskenyen és kalandosan. De persze a csatornák a leggyönyörűbbek. Sejtelmes zöld fénnyel ragyog a víz a málló házfalak tövén, rózsaszínű vakolat pereg a gondolás lába nyomán, ahogy elrúgja magát...

Néhány fotó a hangulat kedvéért - egyelőre csak úgy általánosságban. Vannak konkrét helyszínek, amiket rajzban fogok megmutatni, vicces lesz majd akkor és ott összehasonlítani a valós helyszínt az elképzelttel.

Lackadaisy

Már nem emlékszem, hogyan keveredtem az oldalra, de nem bántam meg. A Lackadaisy egy olyan képregény, ami a szesztilalom idején játszódik St. Louis-ban - és macskák a szereplői. Olyan macskák, akik hajszálcsíkos öltönyt hordanak, vagy rövid charleston ruhát és tollas fejdíszt. Kedves, vicces, és láthatóan rengeteg kutatómunka van mögötte. A szépia tónusú rajzok részletesek, rajzfilmes stílusúak.
Nagyon szeretem a macskákat, de a Lackadaisy akkor is tetszene, ha nem is tudom, mondjuk békákról szólna.

lendületvesztés

Mi, már az elején?! Hát...
Fáradt vagyok, napok óta semmivel nem haladok, nemhogy a Vízválasztóval. Kellene csinálnom néhány olyan képet, ami nem az én stílusom, de arra van kereslet, kellene csinálnom néhány olyan képet, ami egy konkrét munkát hozna be (esetleg), de a hajam is fáj tőle, pedig nem lenne rossz megkapni, és ilyenből van még kettő. Mindegyik a "majd ha.. akkor majd" típusú, amiből még nincs semmi konkrét, de már azt akarják, hogy viríts valamit. Rémes. És a kifele vezető, de soha vissza nem térő szálak gyengítenek.
Rosszabb napokon a Vízválasztóról is ezt gondolom. Hogy úgysem tudom megcsinálni, hogy hiába csinálom meg, a kutyát nem fogja érdekelni, és ha érdekel is néhányakat, kiadó nem lesz köztük. Ki szeret eleve az asztalfióknak dolgozni?
Így csak tologatom a feladatokat ide-oda, hol ezt a fájlt nyitom ki, hol egy másikat, néhány vonalat húzok, sürgősen kitörlöm, majd még kedvetlenebbül csukom be a cuccot, és a nap végén azzal fekszem, hogy ma sem volt sok értelme felkelnem.
Lesz majd jobb. De a krónikához a leszálló ág is hozzá tartozik.

karakterlapok: Mona

Az első szereplő, akihez karakterlapot rajzoltam, Mona. Azért választottam őt, mert ő volt az általam kitalált és mozgatott szereplő a játékban, ezért ő az, akiről mindent tudok, és akit emiatt a legkönnyebb rajzolnom - a hazai pálya előnyei, ugye.
Ettől függetlenül már nála is piszok nehéz volt konzekvensnek maradni, és minden szögből ugyanolyan orrot, szájat, arcélt rajzolni, akkor is ha sír, ha nevet, vagy ha bosszús.
Lássuk, miből áll össze Mona külseje: viszonylag keskeny az arca, enyhén hegyes az álla. Kerek, szedett szemöldöke van, a szemét erősen festi és a szemhéját gyakran félig hunyva tartja (de legalábbis nem néz tágra nyílt szemekkel). Az orra fitos, a szája telt, és van három piercingje: egy-egy karika a szája sarkaiban, és egy kis kő az orra jobb oldalán. A bőre nagyon világos, a haja fekete, a szemei világoszöldek (ha színek nem látszanak, a hiba nem az Ön készülékében van ;).
Elméletben ezt a sok szöveget rá szokás írni a karakterlapra, én ezt nem tettem meg, szóval vegyük ezt egy hiánypótló leírásnak. Az egész rajz amúgy is nagyon hevenyészett, de nekem pont elég. (Lehet csinálni hét nyelven beszélő meseszép karakterlapokat, a neten böngészve láttam kismilliót, bár azok inkább játékosok saját karaktereihez készültek).


A testét talán könnyebb volt lerajzolni, itt főleg a testalkatra kell figyelni, hogy ne legyen az összes szereplő egyforma - meg akkor már néhány ruhát is ráadtam.
Mint egy öltöztetőbaba, nem? :)

akcióterv

Szöveg-történet vonalon: összeszedtem a lejátszott történetet vázlat formában, a Szövegíró átnézte, meglepődött, hogy milyen rengeteg, majd blokkokra bontotta. Az első blokk (nevezzük bizakodóan első könyvnek?) már vissza is jutott hozzám, kezdhetem a rajzolást. Haha.

Kép-vonalon: elkezdtem a karakterlapokat, ami azért szükséges, hogy egy-egy szereplő következetesen hasonló legyen saját magához, akkor is, ha nem csak okosan néz, hanem különböző érzelmek látszanak rajta. Szintén elkezdtem egy magasság-táblázatot, mert könnyű összekeverni, ha az embert elkapja a gépszíj, hogy A nem ugyanakkora mint B. Ha ezekkel megvagyok, de legalábbis azzal a két karakterrel, akik az első jelenetben feltűnnek, akkor kezdem az első... izé, fejezet? jelenet? vázlatát, amit visszaküldök Aminak, hogy a pontos párbeszédeket megírja. Majd kihúzom a vázlatokat készre. Ilyen egyszerű. Haha.

Aztán valahogy majd lesz tovább is :) egyelőre örülök, ha eddig ellátok és el is jutok. Ha nem működik így, még mindig kitalálhatunk mást, nem?